Wiczián Dezső: Luther előadói munkássága (Budapest, 1930)
II. LUTHER ELŐADÁSAIVAL KAPCSOLATOS PRO-BLÉMÁK - 2. Luther reformátori fejlődése
található a magyarázóknál az augustinusi formula: iustitia dei, non qua ipse deus iustus est, scd qua iustificat impium — (Istennek az igazságossága — nem az, amelynél fogva maga Isten igazságos, hanem amellyel a bűnöst igazzá teszi), ez Luthert lelki küzdelmeinek megoldásában mégsem segítette, mert ha esetleg olvasta is ezeket a magyarázókat, akkor is ezeknél az augustinusi gondolatok mellett sokkal erősebben érvényesülő másik gondolat volt rá nagyobb hatással, amely Isten büntető, bosszúálló igazságosságát emeli ki, irgalmasságát, kegyelmét pedig valósággal elfedi. Különösen ez a helyzet a skolasztikus dogmatikusoknál és Luther elsősorban éppen ezeket olvasta (Biel, Ailli Péter stb.). Luther hazugságának a kérdése fölött tehát napirendre térhetünk. Számos egybehangzó vallomása alapján, — melyeknek őszinteségében nincs semmi okunk kételkedni — a iustitia Dei értelmének megismerése, mely egész vallásos és theologiai gondolkozását szinte megtérésszerűen új irányba terelte, csakugyan saját eredeti felfedezése volt. A tulajdonképeni kérdés most már az, hogy mikor történt Luthernak ez az elhatározó megismerése? Meg lehet-e ezt állapítani Luther idézett visszaemlékezéseiből? Kétségtelen, hogy nem. Egyesek arra mutatnak rá, hogy Luther idézett 1545-i előszavában új megismerésének időpontját a római, galáciai és héber levélről tartott előadások után, közvetlenül a második zsoltárelőadás elé teszi, 21 0 ami azonban az öreg Luthernak nyilvánvaló emlékezetbeli tévedése. Mindazonáltal kronológiai tévedést itt egyáltalában nem szükséges feltételeznünk, mivel Luther második zsoltárelőadásáról való megemlékezése közben új megismerésre jutása tekintetében előző előadásaira utal vissza, anélkül azonban, hogy ezt a nevezetes eseményt pontosan keltezné. 21 1 A helyes út tehát az lesz, ha Luther utalása alapján visszatérünk első előadásaihoz s azokban keressük a iustitia Dei új értelmezésének nyomait. Luther még azt is megjegyzi idevonatkozó visszaemlékezéseiben, hogy új megismerését utólag Augustinus De spiritu et litera című iratának olvasása erősítette meg. Ezt az iratot viszont Lu-
