Wiczián Dezső: Luther-tanulmányok. I. Luther, mint professzor. Budapest 1930. (A Luther-Társaság kiadványai. Új sorozat XII.)

JEGYZETEK

104* levő „auctor" fordítása helyett a „dux"-ot (princeps, caput) ajánlja. 28

1 HR 253, 12.: Ad hunc transitum' solus hic Christus non solum comes sed dux viae est, iiec solum dux, sed portitor (talán inkább vivő, szállító, a következő összefüggés alapján: ille enim portatur in Jiumeris Christi qui fide nititur in eum). Krisztus mint ducator et antesignanus: 253, 2. 28

5 HR 126, 23.: pulchre 'ostenditur modus quo salvamur, scilicet per Christum ut per ideám et exemplar, ad cuius imaginem conformantur homines qui salvantur, nam deus páter Christum fecit ut esset idea et Signum, cui adhaerentes per fidem transformarentur in eandem imaginem. 28

0 HR 127, 7. skk.: Ita Christus, per evangelium verum spectaculum toti mundo"exhibitum... Non enim vi et timore cogit deus ad salutem, sed dulci isto spectaculo misericordiae et charitatis suae movet et trahit per amorem quotquot salvabit. 28

7 Ez~ az egyoldalúság Hollnál és tanítványainál van meg és indító oka a Melanchthon-féle „beszámítás" (Anrechnung) elmélet elleni küzdelem. L. pl. Vogelsang i. m. 117. skk. 1. 28

8 Lásd a 275. sz. jegyzetet. Továbbá HR 116, 30.: Sacramentum passionis Christi est mors et remissio peccatorum, exemplum autem est imitatio poenarum eius. V. ö. még 251. sk. 1. 28!

1 HR 117, 2.: Vehementer ergo errant qui peccata delere parant primum per opera et labores poenitentiae velut ab exemplo incipientes, cum deberent a sacramento incipere. Hasonlóan, de a hit előtérbe állításával: 227. 1. sk. 29

0 HR 230. sk. — Szentségtanának kialakulásában különösen Augustinus volt segítségére, főleg a szentség hatékonyságának a fides sacramenti-hez s nem az opus operatum-hoz való kötésében: 173. sk. 1., 221, 5. Egyéb tekintetbe jövő helyek: 116. skk., 171., 185., 202., 212. sk., 242, 10. skk., 251. 1. — V. ö. E. Vogelsang: Die Bedeutung der neuveröffentlichten Hebräerbrief — Vorlesung Luthers, 20 sk. 1. 29

1 HR 242, 12 skk.: Cotidie enim Christus offertur pro nobis, ad quam respondet Chrysostomus

: „Offerimus quidem sed ad recordationem mortis eius, et haec est hostia semel oblata", quod sie intelligo: Christus oblatus est non nisi semel ut capite praecedente, quod autem a nobis offertur cotidie, non tarn oblatio quam memoria est oblationis illius. 244, 5. — A kiadók 'által a kritikai apparátusban felsorolt helyek eléggé mutatják Luthernak a hagyományos felfogástól való eltérését és Augustinusnak rá való "hatását. B

a A hitnek ilyen intellektualisztikus felfogása: W III. 106, 29. sk., 172, 19. \skk. 176, 3. skk., 185, 17., 230, 19. skk., IV. 94, 32. sk. stb. B

a Lásd Reinh. Seeberg: Lehrb. d. Dogmengesch. IV. 1, 102. skk. 1.; ehhez Occam hitfogalmáról u. ott III. 610. skk. 1. a»* \y jv, 324,1. skk.: Igitur intellectus est a domino solo ... Quare non est philosophorum aut naturalis iste intellectus, quo etiam visibilia speculamur, sed theologicus 'et gratuitus, quo per fidem res non apparentes contemplamur. 29

5 A római levélről tartott előadásban: 'Ficker, Röm. I. 43, 23; II. 69, 15; 234, 33. 296 a. W. Hunzinger: Lutherstudien I. 68. 1.: „Es wird im grossen und ganzen nur immer von'dem ,invisiblen', ,intelligiblen', spirituellen' Charakter des Glaubensobjektes geredet, und lediglich aus ihm wird das Wesen des Glaubens abgeleitet, der Begriff des Glaubens gewonnen. 'Alles spezifisch Christliche