Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
II. Az ellenreformáció kísérletei és győzelemre jutása a Szepességen
tojással dobták meg s csak. nagyobb katonai hatalom kivonulása után törték le a hunfalviak makacsságát és hithűségér. 7 ) Megemlítendő még, hogy különösen az illésfalvi ev. lelkészt a Bársony Gy. kíséretében levő katonák kegyetlenül bántalmazták és hajánál fogva hurcolták ki parochíájából. 8 ) Az ellenreformáció 1673-ban a magánföldesuri városok- és falvakban a czerneblatí, köperényí, sz. daróczi, márkusfalvi, merényi, görgői s szt, védfalvi templomok lefoglalásával és az ev. prédikátorok elmozdításával teljes győzelmet aratott. 9 ) A Szepesség sz. királyi 10 ) (Késmárk és Lőcse) és a tizenhárom elzálogosított városaiban az ellenreformáció ellenben csak nagyon nehézen hódított tért és minden erőfeszítés dacára sem volt az ev. hit azokban kiirtható. 17. Az ellenreformáció Késmárkon és Lőcsén. Késmárk 1583 óta elkeseredett harcban állott a Thököly családdal, amely idő folyamán megfosztotta azt sz. kír. városi jellegétől és magánföldesuri várossá tette. A város régi sz. kir. jogaínak visszaszerzéséért Thököly Sebestyénnek Késmárkon való megjelenése óta némi megszakítással állandóan fegyveresen harcolt a Thököly család ivadékaival s csak épen vallási téren volt meg közöttük az egyetértés, mivel mind a városi polgárság, mind a Thököly család tagja*- a szigorú lutheránusok csoportjához tartoztak. 1 ) A Thököly család zaklatásai a városra nézve 1650 körül már szinte tűrhetetlenek voltak és a hithű lutheránus Thököly I. István hatalmának megszorításán, sőt megtörésén fáradozott a katholikus klérus s pedig elsősorban Líppay érsekprímás, aki a városnak nagyon is kezére járt Bécsben, úgy hogy Thököly István engedékenyebb lett és a várossal 1651-ben április hó 22-én egyezségre is lépett. 2 ) 7 ) Buchholtz í, m. 132. 1. Bielek S. elűzetése után a Tátrába menekült s ott sziklabarlangban remete módjára élt 6 évig, (u. o. 134. 1.) 8 ) Scholtz i. m. II. k. 47. 1. 9 ) Hain 416—418. 1. x ) Részletesen tárgyaltam ezt a kérdést „Késmárk és a Thököly család" c. tanulmányomban. (Közi. Szepes. v. m, 1909. I. évf.) 2 ) Késmárk sz. kír, város titkos levéltárában fasc. VII. ad num. 85. —• Hain krónikája ís közli az 1651-ikí bécsi egyezség teljes szövegét 244— 251. 1. — A bécsi egyezség részletes tárgyalását lásd i. tanulmányom 152—157. 1.
