Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
Leginkább a nemesek szorították meg a papok jövedelmét, 4 ) de óvintézkedés volt ez nemcsak a falvakban, hanem a városokban lakó lelkészek fizetésének biztosítására is, mert nem egyszer a község maga igyekezett lelkészének jövedelmét, különösen a tizedet, leszállítani. 5 ) Ha továbbá figyelembe vesszük, Jiogy a szabályzat cikkei nemcsak a sz. kir. városoknak, hanem a sárosmegyei egyházközségeknek is szólottak, 0 ) akkor látjuk, hogy Zoványi azon érvelése, hogy ,,ebben az esperességben nem éltek olyan nemesek, akik földesúri jogkörrel birtak volna területén, amenynyíben még a városok földesúri hatósága alá tartozó falvakban is a dolog természete szerint az illető városok gyakoroltak minden ilyen jogot", többé nem állhat meg, mert az esperesség sárosmegyei részén bizony laktak nemesek, akik azután alárendeltjeiket esetleg lelkész nélkül is hagyhatták. Ami a szabályzat 16-ik cikke ellen felhozott érvet illeti, hogy az V. sz. kir. városban és pedig első sorban Lőcsén nem „archidiaconus", hanem „senior"-nak hívták az esperest, nem tartom súlyos bizonyítéknak arra, hogy e kánoncikkek ne hozattak volna az V. sz. kír. város egyházmegye területén. Mindenekelőtt konstatálnom kell, hogy a Nemzeti Múzeumban levő kéziratban 7 ) és Ribininél, aki tudvalevőleg közölte az eperjesi zsinat tizenhat kánonját, 8 ) az archidiaconus és senior kifejezés egyaránt előfordul, amennyiben a tízenhatodik cikk címe ,,De officio Archidiaconi seu senioris", 9 ) tehát nem osztozhatom Zoványi *) Thurzó Elek és Szaniszló Szepesvárának urai, továbbá a lublói staroszták részéről sok zaklatásnak voltak kitéve a szepesi városi ev. papok tízed jövedelmük miatt. (Matr. Moll. 530—542. 1, és 549—551. és 582. 11.) 5 ) A tized a Szepességen igen sok vitára adott alkalmat. Főleg a tized szolgáltatta 1605-ben is az okot az erős összetűzésre Rótn Péter csütörtökhelyi lelkész és hivei között. (Matr. Moll. 892—909. 1.) és még későbben 1668-ban Durándon az ott elhalt Langsfeld János Gy. özvegye és a durándi hivek között. (XIII. szepesi városi ev. egyházmegyei levéltár 16., 18., 19. és 30. sz.) ö ) Hiszen a nagysárosi, héthársi, kobili és sárpataki lelkészek alá is írták a szabályzatot. (Magy. Nemzeti Múzeum kézirattárában Quart. Lat. 1169. sz.) 7 ) u. o. i. h, 8 ) Ribini: Memorabília i. m. I. 67—70. 1. és ez alapján közölték még Borbis I., Die ev. luth, Kirche Ung arns. Nördlingen 1861. 14—15. 1. és újabban Karácsonyi: Egyháztörténelmi Emlékek a magyaíorsz. hitjavítás korából. IV. 522—524. 1. 9 ) Ribini i. m. 70. 1.
