Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
III. A szepesi ev. egyház elnyomásának a kora
stólaílletéket a gazdagok és szegények anyagi viszonyaihoz megfelelően állapítsa meg. Az egyházi funkciókat azonban csak kath. plébánosok végezhetik. . 5. A kath. plébánosok egyházi törvénykezése semmíképen ne szoríttassék meg és az ev. prédikátorok tartsák magukat attól teljesen távol. 6. és 7. A grodnói rendelet kiadását megtagadja, sőt mivel sok helyen a rendeletet közzététele előtt néhány pontjának mellőzésével érvénybe léptették, további intézkedésig a herceg felfüggeszti azt és az ellene vétkezőket perbe fogja. 8. Jóllehet az evangélikusok kihágásait a követek érdemleges, kielégítő okokkal nem. tudták menteni, mégis ez alkalommal még kegyelmet gyakorol Lubomirszky és elejti a vádakat és hogy a jövőben hasonló esetek újra elő ne forduljanak, kiadja miheztartás végett Mattyasovszky L. püspök- és szepesi prépostnak a klérus nevében benyújtott vádpontjait a követeknek. 12 ) * Mattyasovszky L. püspök és szepesi prépost vádpontjai a következők voltak: 1. Az ágostai hitvallásúak imaházaikat magas, feltűnést keltő tetőkkel, valóságos templom alakjában építették és belül karzattal, szószékkel, oltárral szerelték fel, sőt átriuma is van az imaháznak. Az istentiszteletet a katholikusokkal egy időben tartják, úgyhogy a kath. istentiszteletre alig jár el egy-két evangélikus, 2. Az ev. istentiszteletre a népet arra kirendelt egyének összecsődítik és akiknek szándékukban van kath. istentiszteletre járni, azokat kigúnyolják és lebeszélik az ottan való megjelenéstől. 3. A nemrégen a kath. hitre térteket az ev. istentisztelet látogatására csábítják, sőt egyenesen rászorítják arra és ha tántoríthatlanok, csúffá teszik és ütlegekkel kényszerítik őket imaházaikba. 4. Ünnepnapokon húst mérnek és egyéb árukat árusítanak az üzletekben. 5. Katholikus plébános nem látogathatja többé a betegeket. 6. A jegyesek kihirdetését a prédikátorok végzik. 12 ) Fata mem. 68—69. 11.; Czirbesz 66—67. 1.; Kirchenprot. 113—114. I és Scholtz 246—248. 1.
