Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
tattá Kaczianernek. Kaczianer J. nem nyugodott meg Fischer A. elfogatásával és annak zemplénmegyei Csicsva várába való eltoloncolásával, hanem titkos besúgók útján arról értesülvén, hogy Mild Gergely lőcsei bíró két esküdt polgárral az eretnekség felé hajlik,tudtára adatta a városnak, ha az említettek le nem tesznek az eretnekségről, tűzzel égetteti meg őket. 23 ) Kaczíaner J. ezen erélyes fellépése kissé megijeszthette a lőcseíeket, mivel ünnepélyes közgyűlésen emelnek az ellen óvást, hogy ők az új eretnekség felé hajolnának és elhatározzák, hogy mindazok ellen, kik lutheránusoknak vallják magukat, de tulaj donképen anabaptisták, a legnagyobb eréllyel és szigorral fognak fellépni. E határozat azonban irott malaszt maradt s főleg csak a városi plébános Henkel Sebestyén közbelépésének és buzgólkodásánek eredménye volt. 24 ) Maga Fischer A. pedig valami módon kiszabadult Csicsvárából és Bartholomaeides szerint 25 ) Sárospatak, de véleményünk szerint inkább a sárosmegyei Kisszeben érintésével 20 ) újra a Szepességbe jött, ahol november 11-ike óta Svedléren folytatta reformátori működését. Fischer A. kiszabadulásának híre csakhamar eljutván Lőcsére, a lőcsei polgárok közül sokan nem sajnálván a hosszú út fáradalmait, elzarándokoltak Svedlérre, az üdvözítő igék hallgatására. Svedléren fejtette ki Fischer A. a hitjavitásra vonatkozó elveit a legrészletesebben s itt kezdett először nagyobb számban felnőtteket megkeresztelni. Működésének súlypontja Lőcsén kívül Svedlérre esik. Svedlérre Fischer A.-hoz zarándokoló lőcsei polgárok közül tízenkettőt Lőcsén Kaczianer J. fenyegetésére bebörtönöztek s előbb nem bocsátották őket szabadon, míg esküvel nem erősítették, hogy elszakadnak új hitvallásuktól. Fischer A. ezen óriási sikere rossz vért szült a káptalanban és csakhamar a prépost biztatására Perner Kristóf, a szer pesi vár kapitánya elindult egy csapat lovassal és 30 gyalogossal Svedlérre, hogy feldúlja ezt az eretnekfészket. Fischer A. s3 ) u. o. í. h. 2n ) Hain 40. 1. B5 ) Bartholomaeides: Comitatus Not. Göm. Leutschoviae 1806—08. 230. 1. 2B ) Lásd F, A.-nak 1534-ben Morvaországból a besztercebányai városi hatósághoz intézett levelét, melyből kitűnik, hogy ő e tájban megfordult Kisszebenben, hogy hitvitára szólítsa fel Philadelfus Antal kísszebení lelkészt. A levelet közölte Rosenauer i. m. 1874/75 ért. 11. 1.
