Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen
megőrizve, jelenleg ís megtartották vezetőszerepüket a városokban. Tagadhatatlan történelmi tény, hogy a szepesi ev. latin iskolák alaposan szélesbítették és mélyítették a polgárok műveltségét és jóllehet előrelátható volt, hogy a sok iskolaalapítás szétforgácsolja az evangélikusok erejét, mégis a sok és talán kevésbbé jól szervezett iskolának nagy művelődéstörténeti jelentősége nem vonható kétségbe. Minden egyes város és egyházközség büszke volt ugyan iskolájára, de az iskola nemének és fokának, illetőleg jellegének megállapítására nem folyt be döntően és e tekintetben meglehetősen, sőt mondhatjuk, teljesen szabad kezet biztosított a rektornak, akinek személye és tudománya adott annak népiskolai vagy magasabb latin iskolai nívót és 'jelleget. Ha azután a magasabb tudományok tanítására képes rektor más erősebb és életképesebbnek látszó latin iskolához kapott meghívást, vagy valamely egyházközség lelkészévé választották meg, — ami- a sürü rektorváltozások leggyakoribb oka volt, — és a városnak nem állott módjában hasonló nívón álló tanítót iskolájának rektora gyanánt megnyerni, úgy ez esetben a városi iskola elejtette a magasabb tudományok tanítását és újra ,,Brotschule"-vé sülyedt vissza. Az evangélikusoknak feltétlenül olyan módozatot kellett volna keresniök, amely mellett az egyszer a Brotschule nívóján túl emelkedő latin, vagy esetleg még magasabb tudományokat ís előadó iskola megtarthassa fejlődése közben elért eddigi magasabb jellegét és fennállása és egész szervezete ne egy személytől függjön, hanem annak állandósága szilárdabb alapon nyugodjék. így sülyedt vissza szinte szemünk előtt 1664-ben a matheóczi latin iskola a Brotschule nívójára, midőn Geuthner Melchior rektor Szepesolasziba, Fabri Márton orgonista pedig Svedlérre távozott és Buchholtz Gy. kántor ís követte rektorát Szepesolasziba, Maga Heutsch Fülöp, a nagytüdományú lelkész meg Ménhárdra távozott, 20 ) Matheóczon pedig ekkor elég virágzó latín iskola volt, mert a grammatikán kívül tanítottak ottan poétikát, rhetorikát, logikát és theologiát, A logikai és theologiai tanulmányokra a rektor ekkor Matheóczon 10 hallgatót tanított. Szokásos volt Matheóczon a mendikálás ís, amelyből húsznál több tanuló tartotta fenn magát. Megjegyzendő, hogy ének és zene w>) Buchholtz, i. m. 77. 1.
