Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
III. A szepesi ev. egyház elnyomásának a kora
nem az esketéseket is elvitatta az ev. prédikátoroktól és vegyes házasságoknál feltétlenül reverzálíst követelt a kath. egyház j avara. A lőcsei ev. egyház szabadulni akart e kényszerhelyzetből és régi jogainak és kiváltságainak tudatában 1726-ban a királyhoz fordult és kellő részletességgel feltárta kérvényében e sérelmeit, amelyeknek sürgős orvoslását kérelmezte. 10 ) / Az időközben szervezett helytartótanács 1726-ban február hó 23-iki leiratában arra utasította a vármegyét, hogy a szepesi káptalan hélynökének bevonásával vizsgálja meg a lőcseiek sérelmeit és állítsa vissza a pesti bizottság korabeli állapotot. 11 ) A végleges döntés azonban a nagyszombati szentszék kezében lévén, a megye a legnagyobb jóakarat mellett is vajmi keveset tehetett volna a lőcseiek érdekében és így a klérus türelmetlensége egyre jobban meghódította Lőcsét, az „eretnek" Szepességnek egyik lutheránus védőbástyáját, a Regnum Mariánumnak. 10. A „Carolina Resolutío" hatása a Szepességen, A Thököly-féle késmárki várkápolna kath. kézre kerül. Míg az evangélikusok helyzete a Szepesség magyar területén III. Károly uralma alatt egyre aggasztóbb és tarthatatlanabb lett, addig Lubomírszky T, K. herceg az elzálogosított tizenhárom szepesi városban az 1728-ikí január hó 9-iki rendeletével némi lélekzetvételhez juttatta azokat, midőn eddigi hűségüket és engedelmességüket azzal jutalmazta meg, hogy megnyitotta előttük az összes hivatalokat, sőt a szepesi grófi tisztséget is betölthetőnek tartotta velük, feltéve, há megfelelő képesítésű és hivatalra alkalmas kath. egyén nem akadna. A katholikusok, ha megfelelő képesítéssel rendelkeznek, nem szenvedhetnek hátrányt, de a hűséges, komoly, higgadt, mérsékelt, tiszta erkölcsű és feddhetetlen előéletű evangélikusokat sem lehetett ezentúl a tisztújításoknál a városokban kizárni és emiatt hatályon kívül helyezte Lubomírszky T. K, összes biztosainak és különösen Podolszkynak az evangélikusok egyenjogúsítását mélyen sértő rendelkezéseit és intézkedéseit. 1 ) 10 ) A kérvény teljes szövegét közli Scholtz III. 164—167. 1. 11 ) Főleg Frühweisz M. plébános túlkapásairól szóló leiratot lásd Scholtz III. 168—169. 1. *) Fata mem. 115—116. 1. (latin szövegben) és Kirchenprotok. ?51— 152. 1. német szövegben.
