Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
E mü bevezetésében Lám visszapillant a vita előzményeire és rámutat arra, hogy Horváth G. örökös támadásaival kényszerítette őt a munka írására és nyilvánosság elé hozatalára. 40 ) Nem tér ki ezúttal a bálványimádás kérdésére, csupán Horváthnak „De reali communicatione Idíomatum" c. munkáját veszi taglalás alá, mindig előrebocsátja Horváth G. szószerinti szövegét, nehogy ő is elferdítés hibájába essék, mint ellenfele. Bőven idéz a szentírásból s az egyházatyákból annak igazolására, hogy ő tanításaiban semmiféle új hitvallást nem követ, sem pedig a kálvinistákkal nem tart, egyedül a régi igaz keresztyén hitet vallja. Horváth ellenben Arius tévtanához közeledik, mikor azt állítja, hogy a fiú lényege az atyától s szent leiekétől különböző, ezzel Dávid F. Blandrata s Isten fiának egyéb ellenségei sorába lép. 41 ) Lám Ambrosius S., bár az Antithesís hangjában mérsékletre törekszik s nem egyszer említi, hogy nem mérkőzhetik a dialektikai tudás és az éles elme dolgában Horváth-val, mégis a gúny fegyveréhez is nyúl, hogy cáfolatát annál kézzelfoghatóbbá tegye. Az ubiquitást Horváth G. úgy magyarázza, hogy akinek az öszszes helyek alávetvék, az teste állagával nem egy helyen, hanem minden helyen jelen van. Eszerint Horváthnak teste állagával Nagyeőr falu minden helyén kellene lennie, minthogy a falu minden helye neki van alávetve. 42 ) Másutt szóvá teszi, hogy Horváth szívesen fitogtatja éles elméjét s oda nem tartozó dolgokat is kever irataiba, csak azért, hogy szellemét s tudását megbámultassa; ez a gladiátorok szokására emlékezteti Lámot, kik a viadal előtt ügyességüket és mozgékonyságukat mindenféle mutatvánvokkal bizonyították. 43 ) Rossz néven veszi ellenfelének Ambrosius, hogy őt legtöbbnyíre Sántának, Claudusnak (= lahm) címezi, pedig e csúfnév valaha egy sánta őséről maradt fenn s őreá Ambrosiusra, sehogysem illik s a vitatkozókhoz ily alacsony gúnyolódás nem méltó. 44 ) Viszont 4U ) „Antithesís" bevezetésében 4. 1. 41 j u. o. 76. és 325. 1. • 2 ) Cuicunque omnia loca subiecta sunt, is substantia corporis sui non est in uno loco, sed ubique seu in omnibus locis. Gregorio Horváth omnia loca pagi Neerensís subiecta sunt. Ergo Gregorius Horváth substantia corporis sui non est in uno loco pagi Neerensis, sed ubique seu in omnibus pagi Neerensís lccis. (u. o. 417. 1.) 43 ) u. o. 454. és 472. 1. 44 ) u. o. 455. 1.
