Podmaniczky Pál: A reformáció neveléstörténeti jelentősége. Sopron 1916.

19 s első sorban a szülőktől várja nevelési eszménye megvalósítását. Azért akar az ige által ker. szülőket nevelni, hogy azok ker. gyermekeket nevelhessenek. (Keferstein : Luthers päd. Schriftem u. Äusserungen. 2! 5—). A nagy és kis kátét is tudvalevőleg azzal a szándékkal irta, hogy velük a családapának a ker. nevelés munkájában segítségére legyen. „Minden családapának kötelessége, hogy hetenkint legalább egyszer gyermekeit és házanépét kikérdezze és kihallgassa, hogy (a kátéból) mit tudnak vagy tanultak s ha nem tudnak, szigorral kell őket reászorítania." Magában a kátéban jellemző különben (1. főleg a nagy kátét) a IV. parancsolat magyarázata. Az a törekvése, mellyel a keresztyén házi nevelést akarta megkönnyíteni, tette a szemléltető oktatás egyik úttörőjévé Luthert, amikor a kis kátét már a második wittenbergi kiadásban illusztrálva adta ki, a bibliai eseményeket ábrázoló képekkel egyben arra is rámutatva, hogy a kátéban tulajdonképen a szentírást adja a nevelő kezébe. A nevelés második természetes tényezője Luther szerint a szülők mellett a politikai közösség, amelyet az uralkodó rendben, a felsőbbségben lát megszemélyesítve. Ezért fejti ki az iskolai nevelés különböző fokozataira vonatkozó reformeszméit részint a „Németország összes városainak polgármestereihez és tanácsosaihoz keresztyén iskolák felállítása és fenntartása végett", részint „A német nemzet keresztyén nemességéhez a keresztyénség állapotának megjavítása ügyében" irott müvében (Luther művei IV. 157.— és II. 23—). S itt annak megállapítására látjuk magunkat följogosítva minden ellentétes véleménnyel szemben (lásd például Weimer : Geschichte der Pädagogik 36), hogy Luther a népnek a maga teljes egészében való iskolai nevelését követelte. Ez egyenes következménye nevelési eszményének. Amikor azt hirdeti, hogy az ember hite által igazul meg, amelynek viszont a Krisztus is-