Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]

4 állapítjuk a jézusi kultusz jellemző vonásait, ezen a nyomon elindulhatunk s végigkísérve a Jézustól kiinduló kultuszt fejlődése folyamán, megállapíthatjuk, hogy melyik a jelenben az a keresztyén kultusz, a melyet mint keresztyén kultuszt a fenti meghatározás értelmében vizsgálódásunk tárgyává tehetünk. A vizsgálódásunk alapjául vehető keresztyén kultusz nyomozása adja tehát fejtegetéseink első fejezetét. Ezt követi majd a II., illetve a III. fejezetben a keresztyén kultusz lényegének először valláspsychologiai, azután dogmatikai elemzés útján való megállapítása. A befejezésben végül le fogjuk vonni a ker. kultusz helyesen megállapított lényegének gyakorlati következményeit. I. Izráel kultuszával szemben Jézus teljesen negativ álláspontot foglalt el.

1 Megegyezett Keresztelő Jánossal, a ki a megtisztulást keresőket nem az izráeli kultusz kegyelmi eszközeihez utasította, hanem megtérésre, a keresztség felvételére szólította fel.

2 Még nyelvében is érvényesül ez az álláspont: sehol sem használja pl. a papság és szolgálatának motívumait a maga személyével és munkájával kapcsolatban.

3 Tehát a kultuszszal szemben való ugyanazzal az elutasító állásponttal találkozunk nála, a mely már az ótestamentomban is megszólalt.

4 Jézus azonban nemcsak elutasítja Izráel kultuszát, hanem ítélkezik is fölötte s bűnös voltát felfedi.

5 A jeruzsálemi kultusz helyébe épen úgy, mint a Garizim hegyén végbemenő helyébe új kultusznak kell lépnie.

0 1 A következőkben érintenem kell az újszövetségi biblia-theológia egyes problémáit, a melyekre ennek a dolgozatnak keretében természetesen nem térhetek ki. Utalok ezekre nézve már általánosságban is Schlatter : Die Theologie d. Neuen Testaments cz. müvének 1. kötetére. 2 Jellemző Luk. 3, 1

4. 3 Pedig képei felölelik az élet legkülönbözőbb viszonyait: Máté 9, 1

S, 9, 37, 12. 6; 13, 3,

24, 4i, 4,; 16, ,

8; 21, 3

7—

3

8; 22. 24, 4

5; 25, 3

2; Luk. 15,

4; Ján. 2, ,

9; 10, 9, 15, t; Figyelemreméltó, hogy a hol szerepel is a templom (Máté 12, 6; Ján. 2, 1

9) — a templom és nem a kultusz — ott is milyen vonatkozásban. 4 Megtaláljuk ezt az álláspontot még a Deuteronomiumban is. Ez tükröződik (26, ,

3 mellett) az egyedüli kultikus imádságban, a melyet közöl: 26, s—. Látszik, hogy csak kényszerűségből alkuszik meg a már meglevő kultuszszal. Határozottabban szólnak: Ámosz 5, 2

3; Hóseás 6, „; Ésaiás 1, Mikeás 6, s—

8; I. Sámuel 15, 2

2— s a leghatározottabban Jeremiás 7, 2

1— 2

S. Kifejezésre jut ez az álláspont a zsoltárokban is, a melyeket pedig az exilium utáni egészen máskép gondolkodó gyülekezet felvett énekeskönyvébe: Zsolt. 40, 50, 8—; 51, ,

8; 69, 3

1—

3

2. Hogy a későbbi redakczió ezt az álláspontot az ellentétessel mikép harmonizálta, erre nézve 1. Zsolt. 51. 2

0 s reá vonatkozólag Duhm: Die Psalmen 147 o. L. különben Kautzsch: Biblische Theologie d. Alten Testaments 233—239. 5 Máté 21, 1

21

3. 6 Ján. 4, 2i —

24- Mivel itt s a következőkben a synoptikusok mellett hivatkoznom kell János evangéliumára, utalok a következőkre: Schlatter i. m, I. 12. és Zahn: D. Evangelium d. Johannes 2

2.—