Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]

9 testamentom mutatja, az apostoli kor igehirdetésének nem egyforma fejlettségű christologia adja a tartalmat — Jakab és Pál között nagy a közbevetés •—, de azért mégis valamennyiüket az a meggyőződés helyezi szembe a zsidósággal és pogánysággal, hogy Jézus a Krisztus. Jakab számára is xúpio; jézus, a kinek 7tapouaía-ját várja

1. János

2, Péter

3 Jézusban, a Krisztusban Isten kegyelmét hirdetik. Hogy Jézus miért a Krisztus, erre természetesen a minden irányban legteljesebben kifejlesztett christologiával Pál felel

1 és nála találjuk a leghatározottabb kijelentéseket arra nézve is, hogy az igehirdetésnek csak Krisztus és az ingyen kegyelem lehet tárgya

5. Christocentricus az apostolok munkatársainak igehirdetése is. Márk evangéliumának sajátosságát épen az magyarázza meg, hogy Márk ilyen módon akarja bizonyítani Jézus Krisztus voltát

0, Lukács az apostolok cselekedeteinek könyvében teljes megértéssel juttatja érvényre azt a tényt, hogy a Krisztu'sról való bizonyságtétel volt az ütköző pont az apostoli igehirdetés és a zsidóság között

7. A mikor a héberekhez irt levél szerzője Jézust mint főpapot állítja elénk, mint a Krisztusról tesz róla bizonyságot

8. A szentségfogalom kialakulóban van ugyan

9, de sem a keresztség, sem az úrvacsora nem fajulnak el az emberi akarat kényétől függő szertartásokká, egyik is, másik is a Krisztus cselekedete, mert az ige által összekapcsolva marad a teljes evangeliummal

1

0. Az apostoli kor gyülekezetét azonban nemcsak a Jézus krisztusi méltóságáról való bizonyosság kötötte össze. Ezzel szorosan összefüggött az a másik bizonyosság, hogy Jézus Ígérete szerint kitöltetett reá a Szent Lélek s munkálkodik benne

1

1. Számunkra I Jak- 1, ,; 2, 5, ,. 3 Az evangéliumra nézve 1. pl. az 5. o. 3. jegyzete alatt említett helyeket. Továbbá: I. Ján. 2, 2; 2. 2

2—

2

3; 3, 1

6; 4, 2—

3; 4, 9—

1

0. Az apokalypsis leghatározottabb jellemvonása épen az, hogy középpontjában Jézus, a Krisztus áll. L. Schlatter i. m. 11. 82. o. 3 I pót 1 .1 .9.0 .0 .9 • ^ • A • h 1. i) 3 y 18—19» Ä> 4 í 6—8' ^J 21 ) 25 J °J 18> 6) 44 Róm. 3, 2

1—

2f

); 4, 2

5; 5, 9, 5. J

9; 6, 3—

n; 8, j—

4; 8, 3

1—

3

4; II. Kor. 5,

1

8—

2

1; Gal. 2, 1

6; 2, 1

9—-so; 3, —

i

4; 6, 1

4; Ef. 1, 7; 2, 1

4—

1

8; Fii. 2, 8; 3, 7—

t

l; Kol. L 14' L 201 11 —"14

î Tit. 3, 7. 5 I. Kor. 1, !

3; 2, 2; Gai. 1, 89. 6 Schlatter i. m. II. 409. o. ' Pl. Acta. 3, t-4, 3

1 s a további összeütközések a Krisztust hirdetők és a zsidóság között. ^ 8 Héb. 2, 1

7—

1

8; 4, 1

4—

1

6; 5, 5—

j

0; 6, 2

0; 7, 2

4—

2

8; 8, t—

7; 9, l

t— J

4; 9, 2

4—

2

8; ' " I.

4 Kor! 10,

2'—

5; 12, 1

3; I. Ján. 5, 6. Jellemző: Kol. 2, l

t1

2. L. Schlatter i. m. 505. o. 1

0 I. Pét. 3, 2,; Róm. 6, 3; I. Kor. 6, u (1. J. Weiss i. m. 154. o.) Gal. 3, 2

7; Ef. 5. 2

6; Tit. 3, 6; Héb. 10, 2

2 a keresztségre vonatkozólag; I. Kor. 23—26 O- Kor. 10, 1

6—

2

2) az úrvacsorára vonatkozólag. I

I jak. 1, 5; 3, 1

5; 3, 1

7; Júdás 1

9s

0; I. Ján. 2, 2

0; 2, 2

7; I. Pét. 1, ,,1

2; Róm. 7, 5—

6; 8, t1

6; 8 , 2

32

7 ; 15, 3

0; I. Kor. 2, ,„1

6; 3, 1

6; 6, 12; 14; II. Kor. 1, 2

2; 3, 1

8; 5, 6; Gal. 3, 1

3—,

4; 4, 4—

6; 5, 5; 5, 1

6—

1

7; 5, 2

2—

2

5; 6,

8; Ef. 3, „; 4, ,-,; Fii. 2,