Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]

8 az adatok nem adnak is nekünk kifejtett kultuszelméletet, kiépített liturgiát, azt mindenesetre megállapíthatjuk belőlük, hogy az apostoli kor kultusza szorosan Jézushoz kapcsolódik. Az Acta egyik adatából pl. egész határozottan megállapítható, hogy a jeruzsálemi ősgyülekezet az ige és a vele szoros egységben levő keresztség és úrvacsora köré csoportosuló ima- és szeretetközösség volt

1. A gyülekezetet az Istennek a Krisztusról szóló üzenetét hirdető ige teremtette és tartotta fenn. Ennek elismerése és érvényesítése adta meg annak lehetőségét, hogy kultusza ker. kultusz legyen. Hogy az apostoli kor kultusza csakugyan Jézus szerint való kultusz volt, erre nézve teljesebb bizonyosságot szerezhetünk azonban, ha megvizsgáljuk e kor irodalmának, az újszövetségi iratoknak az igére, az ige tartalmára, a Krisztusra vonatkozó meggyőződését. Az apostolok és munkatársaik az igét tekintik munkálkodásuk eszközének. Használják az ótestamentom igéjét, mert ez is hirdeti már azt, a minek hirdetésére ők elhívattak-. Összegyűjtik a Jézustól eredő és a róla szóló igét s létrejönnek a forrásgyűjtemények, a melyeket az evangéliumok irói használnak ; majd később megíródnak maguk az evangéliumok. Ezen a kettős alapon épül föl az apostali igehirdetés. Hogy ez mennyire középpontja volt az apostolok munkásságának, kiviláglik Lukácsnak az apostolok cselekedeteiről írott könyvéből épen úgy

3, mint a levélirodalomból

4. Az apokalypsis szerint a megdicsőült Jézus is az ige által érintkezik a gyülekezetekkel s az evangelium hirdetése adja az alkalmat a föld népeinek az Istennek való meghódolásra

5. Az igehirdetés értékesebb minden más lelki adománynál

6. Mert az ige az apostolok és munkatársaik számára sem az intellectualismus holt eszköze. Az ige él. Életet ad, életet táplál

7. Él, mert az élő Istennek akarata szól általa

8. Az ige hatalmáról való ilyetén meggyőződés az ige tartalmában gyökerezik. Azért van az igének ilyen jelentősége, Isten akaratával való összeforrottsága azért ilyen nyilvánvaló, mert a Krisztust és benne Isten kegyelmét hirdeti. Igaz, amint az új1 Acta2,

4

1— 4

2.X-Koivmía. értelmére nézve másokkal(Kliefoth,Knoke,Jakoby) szemben 1. Preuschen: D. Apostelgeschichte. 16. o. és Rietschel i. m.232. o. 2 Pl. Máté (2, 2, „; 2, 2

3; 4, 1

4; 8, „; 12, 1

7; 13, 3

5; 27, „) és a héberekhez írt levél szerzője (pl. Héb. 8, j—10, 1

8) L. továbbá az Acta beszédeinek legtöbbjét, az olyan jellemző helyeket, mint pl. Acta 17. 3 1

( s Pál leveleit, főleg a rómabeliekhez írottat. 3 Acta 1, 8, 2

2; 2, l

4—, 4

2; 3,

1

2; 4,

4,

8, J

8—

1

9, 2

9, 3

1, 3

3; 5, 5, 2

0~2i> 28—ssj 4o> 42! 4 Júdás

3,I. Ján. ,,

23; Róm. 10

1

31

S, „; I. Kor. 1, .„; I. Tim. 4, n1

6; II. Tim. 2, 1

5, 4, 2; 4, 2; Tit. 2, , 1

5. 5 Jel. 1, 9—3, 2

2; 14, G—

? (1. Gebhardt : D. Lehrbegriff d. Apokalypse. 145. 0.) ' I. Kor. 14, 6 (14. 1

8—

1

9). A -pocprjieósiv értelmére nézve 1. J. Weiss: D. der erste Korinterbrief 322. 0.: Der Prophet wird . . . hier ... als der y.az' ijouaiav redende Verkündiger des Willens oder der Gnade Gottes im allgemeinen geschildert. L. még I. Kor. 14, 2

63

3 s erre nézve is J. Weiss i. kommentárját 334. o. 7 Jakab 1, 1

8, 2

1, 2

5; I. Péter 1, 2

3; 2, 2; Héb. 4. 1

3_

1

3. 8 II. Kor. 5, ,

8—

2

0; Róm. 1, 1

6—„: II. Kor. 3, 9.