Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

III. Fejezet

- 72 — Pfleiderer is igazat ad neki, mikor éppen a földi idvezítő példás életének kiemelésében látja a paulinismus kiegészítését János ev.-a által (Urchrt. 760. 1). Szóval, a dolog lényegét tekintve, a két apostol egyetért egymással. De ha a részletekre és az árnyalatokra tekintünk, bizonyos eltolódásokat tapasztalunk, melyek azt okozzák, hogy Pál apostol postexistens Krisztusa neveivel s tulajdonságaival részben már fellelhető János történeti Jézusában és hogy ugyancsak János Jézusa mégis csak kifejezettebb módon van az istenség birtokában. így mutatkoznak aztán a részletekben és árnyalatokban az eltérések is. Ezen tényállást ugy is kifejezhetjük, hogy Pál és János christologiája között az egyezés mellett észlelhetünk fejlődést is, ha az egyiktől a másikhoz, t. i. Páltól Jánoshoz haladunk. Vagyis János christologiája nemcsak Pál apostol halála után talált kifejtésre, hanem annak christologiáján már sok tekintetben túl is megy, annál magasabb fejlődést mutat. Itt van első sorban Pál felmagasztalt Krisztusa : az Úr, akit imádás illet. Találkozunk vele János evangéliomában is, persze mint olyannal, aki csak a jövőben fog megdicsőülni ; ez azonban avval függ össze, hogy itt evangéliomban lép fel. Ahol pedig róla, mint már felmagasztaltról van szó, ott nem Isten jobbja mellett van, mint Pálnál, hanem atyja kebelén pihen. Azután János ev.-ában csak ritkán fordul elő a felmagasztalt Krisztus megnevezésére az „Úr" név. De egyszer mint a történeti Jézus megszólítása szerepel, akit imádnak is (,93g), míg máskor a földön járó jelzi, hogy majd hozzá imádkozni fognak (14,4.) Világos, hogy itt a lényegben való megegyezés mellett János Krisztusa az isteni lényeg kiemelése szempontjából mégis már haladást jelent. Hasonlóan túlhaladja János Krisztusképe Pálét, mikor az evangéliom már a földi Jézusnak tulajdonit isteni doxát, mig Pálnál az csak a felmagasztaltnak jut. És ha Krisztus János evangéliomában is az „istenképhez" hasonló szempont alatt jönne tekintetbe, jellemző, hogy az egyik felfogás (Ewald P.) szerint az ev. ezt is a földi Jczusról állítja, mig a másik (Dorner) azt a praeexistensnek tulajdonítja. Ugyanígy találkozunk a 4. ' evangéliomban már különösen a földi Jézus megnevezésére az „Isten Fia" névvel, amely azonban Pálnál is a felmagasztalt Krisztus mellett, a földi Jézus megjelölésére is szolgál. Ezen névvel mind a ketten Jézust Messiásnak minősítik, de mindketten a szó igazi értelmében is