Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.
III. Fejezet
- 73 — veszik. Ezt láthatjuk pl. abból is, hogy Pálnál és Jánosnál is Isten mint Jézus atyja szerepel. Már a synoptikusoknál sem foglalja magát Jézus soha össze az emberekkel, vagy tanítványaival Istenhez való viszonyában, hiszen a Miatyánkot Jézus nem maga mondta el, hanem csak tanítványait tanította meg rá. Egyébként pedig vagy tanítványainak atyjáról (Mt. 5io, 45, *a. 61, 9, 14, 26, 32. 7u. I814. 23g.), vagy saját atyjáról szól (Mt. 7n. IO32. k. 1250. 15x3. 16i7. 18ÍO, 19, 35.). Szóval, már a synoptikusoknál is észlelhető, hogy „Jézus éles határt von maga és tanítványai közt, mikor a szokásos zsidó »mennyei Atyánk«-ot maga szántszándékkal kerüli, tanítványainak azonban előírja", úgy, hogy „nemcsak a későbbiek tisztelete tulajdonított neki különös, másokra át nem ruházható viszonyt az Istenhez" (Dalman Worte Jesu 156. 1.). Pálnál Krisztusnak Istenhez való ezen sajátos viszonya úgy nyer kifejezést, hogy Istent a mi Urunk Jézus Krisztus atyjának nevezi E mellett azonban Isten nála csak egyszerűen mint a keresztyének atyja, vagy mint az Isten és atya (Oal. 1 4. 1. Cor. 1524.), sőt csak mint Isten atya (Qal. li, 3. 1. Cor. 8e. Rom. 6 4.) is szerepel. (L. fent 15.1. is.) János evangéliomában ez a tényállás annyiban változik, hogy itt Isten már csak absolute mint az atya, vagy Jézus szájában mint „az én atyám" szerepel. A szempontnak csekély változására vall, hogy Pálnál Krisztus Istennek saját fia (Rom. 832.), mig Jánosnál Isten Jézusnak saját atyja (5is.). Kérdés, vájjon lehet-e ebből már Holtzmannal azt következtetni, hogy a páli Isten fia középhelyet foglal el a népszerű synoptikus és a jánosi felfogás közt (i. m. 433. 1)? De ha ezen következtetést a fenti tényállás alapján tán mindenki nem is hajlandó elfogadni, legalább azon tény már erre az eredményre vezethet bennünket, hogy addig, mig Pál apostolnál Krisztus mint Isten saját és elsőszülött fia szerepel, János evangéliomában már a sokkal többet kifejező „Isten egyszülött fia" lesz belőle. Sőt hogy Jézusnak Istenhez való sajátos, őt a többi embertől megkülönböztető viszonyát még élesebben kifejezze, mint az Pál apostolnál már megtörtént, a többi embert — ha Istenhez tér — nem nevezi viol fooù-nak, mint Pál, hanem réxva &sov-nak. Kétségtelen, hogy János evangélioma ezáltal még határozottabban kifejezi azt, hogy Krisztus a többi embertől lényegileg különbözik és még közelebb hozza őt Istenhez, mint az már Pálnál történt. Az eddigiek szerint úgy Pál, mint János Krisztus isteni
