Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

III. Fejezet

HARMADIK FF.JEZET. Fi christologia fejlődése Páltól lánosig. Pál apostol és János evangélioma christologiájának összehasonlítása a kettő között sok közös vonást tüntetett fel. Ha a Krisztuskép lényegére tekintünk, azt találjuk, hogy mindkét apostol a megváltónak úgy isteni voltát, mint valóságos emberiségét hirdeti. Krisztus istensége mind a kettőnél főleg a praeexistens és a postexistens állapotban jut teljes kifejezésre, még pedig Pálnál inkább a postexistens, Jánosnál meg inkább a praeexistens Krisztus van annak birtokában. Ott a megdicsőült Úr, itt a logos az, aki Isten mellett foglal helyet, szemben az emberekkel. De meggyőződtünk arról, hogy azért Pálnál a praeexistens és Jánosnál a postexistens Krisztus is isteni méltóságnak örvendenek. Sőt János evangéliomában úgyszólván a postexistens Krisztus rovására már a történeti Jézus is mind nagyobb isteni dicsőség, hatalom és méltóság birtokába jut. Ha azonban tagadnók, hogy a történeti Jézus Pálnál is bizonyos mértékben isteni dicsőség fényében ragyog, akkor ellenkezésbe jutnánk azon ténynyel, hogy Jézus Pál apostolnál földi életében is ugyanaz volt, mint előtte és utána. (Holtzmann i. m. 83. 1.) Hasonlóan vagyunk Krisztus emberségével is mind a két apostolnál. Pál apostolnál ugyan háttérbe szorul, de azért a maga igazi valóságában nem kevéibbé fontos, mint az istenség. Jánosnál megint a történeti Jézus élete foglal el természetszerűleg szélesebb teret és Jézusképét mégis gyakran az a gáncs éri, hogy nem ember, hanem inkább csak kisértet. Ámde láttuk, hogy ezen állítás nem áll. Igaz ugyan, hogy az ev. a történeti Jézus isteni voltát erősen hangsúlyozza, de azért igazi s valódi emberségét is élesen kidomborítja. Weizsäcker éppen abban látja a jánosi theologia különbségét a pálitói, vagy inkább előnyét afölött, hogy Jézus személyiségének sugárzó nagyságát megint Jézus életébe helyezte vissza (i. m. 535. I.). És ebben