Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.
II. Fejezet
- 68 — pedig bizonyára már az I-ső század vége felé (Zahn. Einl. II. 496. 1. szerint a 100. év előtt). Az apostol tehát akkor Pál halála után már régen, talán a zsidó állam katasztrófája előtti idő óta (Zahn. i. m. 458. 1.) szintén Ázsiában, Ephesusban a pogányok közt működött, ami annak ellenére, hogy a jeruzsálemi gyülekezetnek egyik oszlopa volt (Gal. 2o), korántsem elképzelhetet len, ha tudjuk, hogy még Péter sem volt az a judaista, aminek sokszor nemcsak az Apcsel. könyvével, hanem Pál apostol tanúbizonyságával szemben (Gal. 2u.) is tartják. A zsidóskodó túlzók az első keresztyének közt inkább a megtért papok és farizeusok közt keresendők (Apcsel. 67. 15s.) s legfeljebb Jakabról, az Úr testvéréről állítható, hogy velük szemben kelleténél engedékenyebb volt (Gal 2ia.) Jézus nagy benyomást gyakorolt a lánglelkü (Mk. 3.7. Lk. 9s4-) apostol lelkére ; különösen mély emberismerete (2 2 5- 5ö413n- lós»- 21.7-) és csodatettei, mint dicsőségének és segítő készségének jelei (2n- 1025• k 14i.) ragadták meg figyelmét. Sokszor persze a tanítványok meg sem értették az Urat (Mk. 4i3. 65a. 817. 9a2 ). Bizonyára zsidó-nemzeti messiási várakozásaik is, melyeket személyéhez kapcsoltak (Mk. IO37. Apcsel. lo), elhomályosították azon benyomást, melyet rájuk gyakorolt s megnehezítették megértését Csak Jézus végső sorsa nyithatta meg azután szemüket az ő egész műve áttekintésére és megértésére. Igen sok igéjét is csak most értették meg. így járt János apostol is. O maga mondja, hogy Jézusnak szavai neki és a többi tanítványnak csak feltámadása után jutottak eszébe (222. 12io. v. ö. 137.) és csak azután értették meg (20a.) Azután az igazság lelkének vezetése alatt is megértettek sokat (I613.), amit Jézus már meg nem mondhatott nekik (164, 12.). Mikor az ázsiai munkatéren az Úr apostolai egymás után elhaltak, János egyedül maradt vissza, mint a nagy idők egyik tanúja. Pál és Péter vértanúi halállal haltak meg, a római birodalom ismét talpra állott, a zsidó állam és nemzet azonban a jeruzsálemi templommal együtt porba hanyatlott Az apostol maga öreg ember lett, sőt felléptek az utolsó idők jele gyanánt a téves tanok terjesztői, az áltestvérek és az antikrisztus előfutó i (I. 2i8. 4a, 0), az Úr pedig még mindig nem jött vissza parúziájában. Ilyen változások és csalódások közepette önkénte'enül is visszafordult az apostol tekintete arra, ami örök volt és neki csalódást nem okozott: az Úr Jézusra, személyére s életére, amely reá valamikor oly nagy hatással volt. Emlékei megújultak
