Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

II. Fejezet

- 69 — és igen sokat szeme előtt látott, amit addig elfelejtett volt és amit meg nem értett, azt most megértette. Ide tartozik bizonyára Jézus személyének titka is, egyedüli viszonya Istenhez, amely szerint Isten egyszülött fia volt, aki atyjával a legszorosabb személyes életközösségben állott, ugy, hogy Isten dicsősége minden cselekedetéből kisugárzott. Az emberekkel szemben pedig élet forrásinak míg pedig Istenből való, örök élet forrásának bizonyult. Azután ott van az apostolnak Jézussal imádságban való érintkezése és az Úrral való ezen életközösségben tett tapasztalatai. Ezek is Jézusnak bizonyára nem egy nyilatkozatát juttatták eszébe és tanították méltatni, megérteni. És ezekhez tartoztak kétségkívül Jézusnak kijelentései önmagáról, hogy ő Istentől jött és hozzá megint vissza is tér; azután, hogy földi életében atyjával a legszorosabb egységben élt. Jézus személyének titka, nevezetesen Krisztus volta, Istenfiúsága, azaz igazi isteni, örök lénye az apostol szivét-lelkét tehát egészen betöltötték. Gondolkodása a mellékkérdésektől mindinkább azon egyfőkérdés: Jézus személyisége felé fordult. Ezért is áll ez evangéliomának középpontjában. Azután tanult János Pál apostoltól is, kinek működése helyén dolgozott s így szellemi örökségét is nagy részben átvehette. Nem hiába nevezik egyesek a jánosi theologiát az apostolok utáni kor szükségleteihez szabott paulinismusnak (Wernle i. m. 455. 1.) és a páli hitnek evangéliom alakjában való szemléltetésének (i m. 449. 1 ), mely a paulinismust teljes uralomra segítette (i. m. 446. 1.). Annyi bizonyos, hogy János Krisztusról való emlékeinek, benyomásainak és tapasztalatainak s velük Krisztus isteni alakjának megértésében s megismerésében sokat tanulhatott Páltól. És akkor fellépnek azok az áltestvérek és hirdetik, hogy Jézus nem a Krisztus, sem nem az Isten Fia és meg akarják tántorítani a híveket hitükben. Természetes, hogy az apostol tollat ragad és megírja evangéliomát és levelét, hogy a Jézusban, mint Krisztusban és Isten Fiában való hitet megerősítse, megszilárdítsa hívei szivében (2O31.). És azért olyannak rajzolta ezekben Jézust, amilyennek életében ismerte és azóta is tapasztalatból megismerte és mindinkább megértette. Szóval, az evangéliom a synoptikusokhoz képest tán egyoldalúan, de nem meghamisítva és hamisan adja elő Jézus életét ; de minden esetre Jézus személyiségét, isteni lényét úgy rajzolja, amint az az apostol lelkében s vallásos tudatában élt. Azt mondhatjuk tehát Kirn O.-val, hogy a jánosi Krisztus-