Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 13. §. A szentségek

13. §. A szentségek. A szentségek, a római egyház meghatározása, szerint Jézustól rendelt látható jelek, a melyek által a velük élők láthatatlan malasztot és benső megszentelést szerezhetnek.. Hatásuk és különbségük abban nyilvánul, hogy minden szentség azt a különös malasztot szerzi meg, a mely végett rendeltetett. Kiszolgáltatásukat az egyház fényes szertartásokkal veszi körül, a melyek részben az ünnepélyességet emelik, részben jelentőségüket tüntetik fel, részben pedig a megfelelő érzelmek felkeltésére valók. Egyiknél sem szabad hiányozni a keresztnek, a mi annak a jele, hogy e szentségek Krisztus kereszthalála által nyerték erejüket. Kiszolgáltatásuk módját mindenütt az úgynevezett Ordinariusok szabályozták. Nálunk is több ily Ordinarius volt. legnagyobb részben az esztergomi érsek, mint prímás, gondoskodott kiadásáról. Ezek a reformáczió előtt mind külföldön nyomattak. Mivel kódexeink a szentségek kiszolgáltatására az Ordinariusban adott latin szövegnek magyar fordításait nem nyújtják, ennélfogva kézzelfogható emlékeink nincsenek, — meg kell elégednünk azokkal a rendelkezésekkel, a melyeket a szentségekre vonatkozólag az egyes zsinatok léptettek életbe. Nem szabad azonban felednünk, hogy volt idő a mi nagynemzeti királyunknak, Mátyásnak korában, a mikor ez az egész agendarius magyarra fordíttatott és a szentségek mindegyike magyar nyelven szolgáltatott ki. Erről már van születési bizonyítvány Geréb püspök levelében (6. §.), de nincsen semmi emlék az életéről. Hogy Magyarországon nem sokáig maradt fenn, azt következtetnünk lehet azoknak a tartományi zsinatoknak határozataiból, a melyek a XV. század vége felé, vagy a XVI. század elején tartattak. Ezek mindenütt csak latin szövegről emlékeznek és a nyitrai, az esztergomi, a veszprémi zsinat teljesen egyértelemben határoz. Úgy látszik, egy felsőbb egyházi intézkedés feküdt mindegyik zsinat előtt. Az egyöntetűség megőrzésére már kezdetben sokat tett az, hogy a nemzeti zsinatok karolták fel a sakramentomok