Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

Előszó

hosszabb szemelvények vannak, arra egyrészről a szemléltetés, másrészről pedig éppen az vezetett, hogy azok a könyvek, a melyekből vétettek, nagyon ritkák, gyakran unieumok lévén, a hivatkozások mellett olyan eljárást kellett követnem, mintha kéziratokkal lett volna dolgom. A liturgiának tartalmi részét különben nem is tárhattam volna fel még oly részletes ismertetés után sem olyan híven, mintha magát az emléket szólaltatom meg. Általában azt az eljárást követtem, hogy a hol csak lehetett, ne én, de maga a kor beszéljen hivatalos intézkedéseiben és egyházi szertartásaiban egyaránt. Engem felmelegített a XYI. század komoly buzgósága és fáradhatatlan munkássága. Az istentisztelet mély keresztyéni tanításai pedig megtanítottak arra, hogy az igének ereje volt az, a mely oly szilárddá tette őseinket, hogy aXVII. század elején — a mikor már az elhintett mag szárba szökkent — a legnagyobb veszedelmek között is dicsőséggel állották helyüket. És ha tovább nézünk is, nemzetünk nagy napjait megelőzőleg mindig ki tudjuk mutatni, hogy a dicsőséges idők ragyogását a komoly keresztyén életfelfogás hirdetése készítette elő. Azért ha szép jövőt kívánunk: vonjuk le ámulták tanúságait! Budapesten, 1904. augusztus 20. Sörös Béla.