Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

Bevezetés - 1. §. A liturgia fogalma és köre

BEVEZETÉS. 1. §. A liturgia fogalma és köre. A hol csak a vallásos buzgóság az embert társasággá szervezte, mindenütt előállott a különbség magán- és nyilvános istentisztelet között. A magán-istentiszteletben a hivő lélek teljes közvetlenséggel járulhatott ura elé és korlátnélküli szabadsággal adhatott kifejezést érzelmeinek szavaival vagy cselekedetével. A közös- vagy nyilvános istentisztelet komoly ünnepélyessége és méltósága pedig megkívánta, hogy a kultuszcselekmények számára bizonyos rend állapíttassék meg, a mely míg egyrészről mindenkinek részvételt biztosít, másrészről — a köznek érdekében — mindenki elé korlátokat állít. E közös istentiszteletek rendtartása szükségessé tette, hogy vezetők állíttassanak be, a kik az ünnepélyes szolgálat kifolyásaképen különös tiszteletbeli részesültek. A fokozódó tisztelet lassankint, Isten és ember között, közbenjárókul tekintette őket. Ilyenné vált a zsidó főpap is. Most már természetesen ismét előállott a különbség magának a nyilvános istentiszteletnek egyik és másik része között. Más volt az, a mikor a nép nevében, vagy a néppel együtt fordult a Jehova felé, és ismét más, a mikor a magasság urának nevében hirdette törvényének kötelező erejét. A Septuaginta és az újtestamentum, a mikor az egész zsidó-szertartásról, tehát annak mindkét részéről beszél, akkor Sörös B. : A Magyar Liturgia Története. 1