Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

Előszó

vu t Utamra kalauz nélkül kellett elindulnom. De e könyvecske felépítésében már nagy hasznát vettem azoknak a lelkiismeretes és gazdag búvárlatoknak, a melyek nyelvemlékeinket kiemelték az idő sötét mélységéből. Siettem is ezeket épen venni fel, hogy avatatlan kézzel össze ne tördeljem. Azért, ha olvasóm ez újmódi épület falában ily régi faragott köveket talál, fogadja azokat kegyelettel, mint a hogy én vettem a mindnyájunk tiszteletére és hálájára méltó tudós kutatók kezéből. A hol csak lehetett, az eredeti kútfőket használtam. Nagy hálával is tartozom azok iránt, a kik nekem ezt lehetővé tették. így a m. n. múzeum archeológiai osztályairól nyert clichékért, a múzeumi könyvtárigazgatóságának az általa vidékről bekért könyvekért és Isoz KálmáV úrnak a lemásolt, s eddig még nem ismertetett boroszlói kéziratért. Munkámnak mind a mellett sok fogyatkozása lehet. Szolgáljon azonban mentségemre két körülmény. Egyik, hogy kisérletem első rendszeres összefoglalás ezen az elhanyagolt téren. Másik pedig, hogy egy váratlan külső körülmény siettetett adataim feldolgozásánál és munkám kibocsátásánál, a mely miatt le kellett mondanom arról is, hogy kidolgozott tervem szerint az egész dolgozatot egyszerre bocsáthassam közre. Két könyvet a m. n. múzeumi könyvtár igazgatóságának szíves közbenjárására sem kaphattam meg, Huszár Grál énekeskönyvét Eperjesről és Beythe István agendáját a marosvásárhelyi ref. kollégium könyvtárából. Ez utóbbi megküldését előljárósági határozat tiltja. Hogy dolgozatom több helyén