Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 11. §. Az énekek

mutatja be a teremtő munkáját, miért ne törekednék a föld gyermeke is arra, hogy az ő válasza is szép legyen? Ha a mindenségből harmónia köszönti, miért ne legyen akkor harmónia az ő dalában is ? Philo, Jézusnak kortársa, már többféle énekekről emlékezik, a melyeket a keresztyének ajakáról hallott és a melyeket „jó rendtartással, szerepükhöz illőén, fegyelmezve" énekelnek. 1 Római Kelemen már Pál apostol korában rendszabályokat állított össze az egyházi éneklésről. Tertullián a III. században arra is alkalmasnak találva az éneket, hogy az a józanság próbaköve legyen. A keresztyén agapék leírásánál megjegyzi, hogy a mikor a közös vendégségbe a kézmosó vizet és a világító szert behozták, mindenkit felszólítottak sorban egy énekmondásra. Lehetett énekelni a szentírásból, vagy a kinek ilyen volt, a saját lelkes énekét is mondhatta. Erről aztán meg lehetett ismerni, hogy a vendégségben milyen mértékkel ivott. A III. században alexandriai Kelemen, Origenes és Cyprianus, a IV. században pedig Basilius, Ambrosius, Augustinus, Hieronymus és Chrysosthomus gyakorolt nagy befolyást az egyházi zenére. Különösen Ambrosius hagyott erős nyomokat az egyházi ének történetében. Az előtte divatos szavalásszerű féléneklést felcserélte az ő cantus harmonicusával. Új egyházi zenéjét Bartalus István

2 mértékesnek mondja: „Hangneme az ambrosiusi zenének négy van : D, E, F, G. Dallamai szerkezetét inkább mértékesnek, mint ritmusosnak mondhatjuk. Mert a mai értelemben vett zenei ritmust, pl. ütenyfelosztást, az ütenyekből alakított egymásbavágó köröket, a régi római s általában keleti zenében hasztalan keressük, s az, mit a régi irók most ritmusnak, majd metrumnak neveznek, nem egyéb, mint minden ritmust nélkülöző mérték, t. i. a szótagoknak, illetőleg hangok időtartamának egymásközti aránya. Ilyen 1 Philo : De Vita contemplativa. 2 Szertartási énekek a XVI., XVII. században. 14. old.