Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 11. §. Az énekek

mérték az ambrosiusi dallamokban csak kétféle van : hosszú és rövid, utóbbi — zenei érték szerint — fele az elsőnek." Augustinus és Hyeroninms az egyszerűség és természetesség védői voltak. Ez utóbbitól származik a chorál-éneklés. De az ő buzgóságukat csakhamar letörölte az egyházi énekről a művészeti fejlődés. Cyrill, jeruzsálemi püspök, csak Pál apostol szavaival indokolja a nők kizárását az istentiszteleti énekből, de Geluriota Izidor ennek más okát is adja: „hogy a nők és lányok igen ingerlőleg s olynemű kellemekkel énekelnek, mi inkább színházba való, miért is eltiltatnak az isteni tisztelet alatti éneklésből". Az egyházi ének fejlődését az egyes nagyobb városok vitték előre. Ezeknek külön iskoláik voltak az énekesek nevelésére. Sylvester pápa is nyilvános iskolát nyitott Rómában elegendő számú énekesek képzésére. Az ily iskolák mesterei lettek a karok vezetői, tanítványaik pedig a kóristák. A mikor a művészi ének a népet egészen kiszorította istenadta jogaiból, akkor jött a második reformácziója az egyházi éneklésnek Nagy Gergely pápa alatt. Nagy Gergely részint módosította, részint eltörülte Ambrosius szertartásainak rendjét. Egészen ellentétes felfogást juttatott érvényre. Énekeiben nincsen meg a mérték által okozott változatosság. Minden hang egyenlő időértékű. Innen nevezték el dallamait „cantus planus" névvel. E reformra a művészet túlkapása vezetett, a mely szerint „az egyházi énekesek inkább jokulátorok voltak, mint kántorok". Ambrosius rendszere bár az egyházban tovább nem ápoltatott, mégis fenmaradt. Nagy Gergelyé fölött pedig őrködött az egyházi hatalom és mind máig megtartotta — kevés változtatással — a hivatalos használatban. Minálunk a hivatalos szövegeket és dallamokat terjesztették a bejött papok és szerzetesek. Mindamellett Ambrosiusnak egy pár szép éneke, a mi az egyház falai közül kiküszöbölhető nem volt, nálunk is meghonosult. így a szép és híres „Te Deum" is. Egészen bizonyos, hogy a magyar fülnek jobban tetszett