Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - II. szakasz: A római egyház magyar nyelvű kultuszelemei - 53. §. A prédikáczió

kik Krisztusénak mondatnak, nem az Úr Jézus Krisztustúl, hanem valakitől mástól neveztetnek, tudjad, hogy ott nem a Krisztusnak egyháza, hanem az Antichristusnak synagógája vagyon. Aranyszájú szent János azt írja, hogy az eretnekek az ő eretnekségök találóitól neveztetnek. Honnét az következik, hogy mind a Luterek, s mind a Calvínisták, mind a Zvingliánusok és egyéb eíféle nevekkel bélyegeztettek az ő mesterökkel egyetemben Antichristus tagjai és az ö bélyegét viselik. De tán elő fog állni valamely sipos és azt fogja mondani, hogy mi is pápától pápistáknak neveztetünk, mint hogy ők Lutertől, Calvinustól, Zvingliustól, Lutereknek, Calvinistáknak, Zvingliánusoknak neveztetnek. Tudom, hogy a hittől szakadtak úgy hívnak minket, de mennyi ideje vagyon, mióta ezt a nevet reánk adták ? Avagy mindattól fogva volt-e a pápistáknak neve, hogy vannak-e a világon, kik ugyanazt vallják a mit vallunk ? Nem volt, hanem Luter M. boszúból és gyűlöletből neveze minket pápistáknak, maga, a mint az ő vélekedése tartja előtte is majd 500 esztendővel, ha igazat akart volna pediglen adni, 1500-nál -többel, sőt világ kezdetétől fogva mindenkor volt ez a hit, melyet mi tartunk. De ők mindattól fogva, hogy vannak, ezekkel a nevekkel, melyeket előszámlálék, hivattatnak. Továbbá a pápista név nem valamely embernek tulajdonavagy vezetéknevétől vétetett, mint a Lutereknek, Calvinusoknak, Zvingliánusoknak nevök, hanem tiszttől, melyet minden főpásztor visel az anyaszentegyházban. Tehát a külömb a mi nevünk még az is, melyet nem régen és irigységből adtanak reánk a mi ellenségeink, az ő nevöknél, ebből is megtetszik, hogy a kik e mostani időkben a pápát Antichristusnak nevezik, az Antichristusnak tagjai, hogy mïképen az Antichristus országa nem sokáig, hanem csak negyedfél esztendeig fog tartani, azonképen ezek között sem találok senkit olyat, kinek tudománya hosszú ideig épen megmaradt és becsületben tartatott volna. Luter M. 1515. esztendő táján támada, de nem dicsekedhetik vele, hogy sokkal tovább országolt volna békességes nyugadalomban annál, a míg az Antichristus országolhat. Mert 1522. esztendő forgásában fölemelkedék ellene egj^ tanítványa, Zvinglius és országának nagy részét magának foglalá, elvitetvén ő tőle sokakat, kik