Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 44. §. A foglyok lelki gondozása

Áldott légy Vr Isten ki velem eszt tőd, bennem az bűnt, hogy vgyan itt meg verőd, temagadot velem meg esmertetöd, ezzel szegeny lelkemet te meg mentőd. Te előtted en meg nyitom sziuemet, iöy be Vram lasd meg betegsegemet, tapogasd meg mindcniit sebeimet, törüld el mar ortzamrol könyueimet. Imme hozzad nagy biztomba kialtoc, fogadasot szerent minden iot varoc, noha minden kínra nagy melto vagyoc alazatos sziuet hozzad mutatoc. Czac tegedet en hiwlak segitsegre, noha haragnttal szegen feiemre, eletemet te adtad biintetesre, terien Vram haragod kegyelemre. Hiszen te vagy az könyörülő Isten, kineo sziue esic az bűnösökön, lia te elhadtz ki velem ? senki nintsen, ki fogságból engem megszabadítson. Giakor fohaszkodasim mert lelkemnec, nagy keservet fel indítat sziliemnek, közepiben erős büntetesednec, held adgy Vram nagy kegyelmessegednec. Oeröc Isten te meg ölsz az kie akarsz, az holtbolis te eleuent tamaszthattz, rabba tehettz ismeg megszab adíthattz, mind addig gyöttresz míg nein hozzad haytasz. Ííaytam igaz boszudat meg ne allyad, ostorodat soha raytam se tartsad,, tagaimat kimelue fuytogassad, mert haragod ellen lelkem meg heruad.