Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 44. §. A foglyok lelki gondozása

Gondold meg kerlek kegyelmessegedet, tekentsed meg nagy keserüsegemet, szabadíts meg fogságból en feiemet, kiért dicsérhessem szent felsegedet. Igaz es igen irgalmas Vr Isten, ki mind haragodat az te nepeden, mind irgalmassagodat hiueiden, Szoktad meg mutatni a bűnösökön. Szivem mert meg hasad nagy banatimban, hogy nints reszem az napnak vilagban, en tagaim vadnac nagy faydalomban, nehez vasnak aleg hordozataban. Halgass meg Vram e hűs könyörgésben, mert nem czac magamert könyörgöc ebben, azokertis kic velem egyetemben reszesülni kevannac is tetedben. Ezért öt szaz es hetven esztendőben, czonka toronnac erős tömlötzeben. az ki szerze igen bizic Istenbe, hogy nem hadgya socka az büntetesben. Hogy ez az ének Bornemisza Péter énekeskönyvébe felvétetett 1582-ben, ez arra mutat, hogy a nép, a melyet az oly gyakori török fogság sokszor fenyegetett, ezt jól ismerte és megszerette. A 11. és 12. versszakok minden fogságot szenvedő keresztyénnek erőteljes vigaszai. Van még más két ének is e gyűjteményben, ugyancsak a rabságot és nyomorúságot szenvedők vigasztalására.

1 1 Az egyik 1566-ból való. A versfejek szerint: „Szegedi fecit Egrenn. Czíme : „A MAGIAROKNAC Siralmas Éneke a' Tatar rablasaról." Iszonyú kegyetlenségekről emlékezik.