Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 43. §. A betegek vigasztalása

íiek közönséges helyére, imádjad és tiszteljed Üdvözítődet, a mi Urunk Krisztus Jézust, ki az Atya Úr Istennel és a Szent Lélekkel egy bizony Isten, hogy ő tégedet minden útaidban megőrizzen és minden gonosztól megoltalmazzon. Ámen. E szokás eltörlésére különösen az adott okot, hogy mint liturgikus formát, a gyülekezetben kellett végezni és ennek éretlenebb eleme, — a mint Melius megjegyzi — ebből csúfot űzött. Mint az esketés után szükségtelen és teljesen felesleges czeremónia, a református egyházban tartós alapra soha sem talált, az evangélikus egyházból is száműzte az időnek és a fejlődésnek tisztogató ereje. 43. §. A betegek vigasztalása. A herczegszöl.ősi kánon 45. czikke erre vonatkozólag azt mondja : Miért, hogy a beteg ember körül az ördög igen forgolódik, hogy mivel őtet kétségbeejthesse az Istennek irgalmassága felől és bűnének bocsánatja felől : ezokáért minden tanítótól megkívánjuk azt, hogy mikor a beteg ember e vigasztalást kívánja és őket hivatja, elmenjenek és az Isten igéjének orvosságával gyógyítsák az ő leiköket, erősítsék és bátorítsák őket az ördögnek kísérteti ellen, hogy kétségben, ne essenek és a Sátánnak prédái ne legyenek, hanem nagy bátoron és vigan múljanak ki a világból. A borsod-gömör-Jcishonti czikkek is ugyanazon értelemben szólnak : A betegekről és ördög által meglepettekről gondoskodni kell, azért lia a lelkészek azoktól hivatnak, tartoznak hozzájok elmenni és őket az Isten igéjéből vigasztalni. A jEeczés-féle sopronmegyei kánonok e tekintetben is teljesen a herczegszőlősi artikulusokat követik, úgy hogy az idevonatkozó lierczegszőlősi czikket csak e pár szó toldalék kiséri : „vígan múljanak ki az világbul és mehessenek be Ábrahámnak kebelében". Az 54. czikk mutat némi eltérést a helvét hitvallású zsinatok határozataitól, a midőn azt mondja : ha az Úrvacsorájával beteg emberek akarnak élni, azt akarj ok,