Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 40. §. Az úrvacsora

A közgyónást mindjárt a kérdések követték. Ezek eltérnek Bornemisza kérdéseitől. K. : Vall játok-e és hagyjátok-e magatokat Isten előtt bűnösöknek és a bűnért a kárhozatra méltóknak lenni? F. : Vallom és hagyom. K. : Hiszitek-e, hogy az Atya Isten, az ő szent Fiának egyszer való áldozatáért megbocsátotta és megbocsátja minden ti bűnötöket? F. : Hiszem. K. : Igyekeztek-e immár azon ennek utánna, hogy bűneiteket elhagyván, szentül és isteni félelemben éljetek, minden jóban foglalatoskodjatok és a bűnt távoztatjátok? F. : Igyekezem. Erre így szólt a lelkipásztor a bűn bocsánatát hirdetve: „Ez igaz tökéletes és állhatatos hitben és állhatatos gyekezetetekben tartson meg benneteket a felséges Isten a ti életeteknek végéig. En pediglen, ki az Evangéliumnak hirdetésére választott személy vagyok, a Krisztusnak parancsoló engedelme szerint, a hol azt mondja : Valakinek megbocsátandjátok bűnöket e földön, meg lesznek bocsáttatva mennyegben is, és valakinek megtartándjátok bűnöket e földön, meg lesznek tartva mennyegben is, mondom e szerént a Krisztusnak mondása szerént, tinéktek, kik a ti bűnötöket megismertétek, szántátok és bántátok, és a Jézus Krisztusban, egy idvességtekben hisztek, a ti hitetek szerént hirdetem minden bűnötöknek az atya Istentűl, Szent Fiúért megbocsánatját, hogy oldozván legyetek mennyben és földön, Atyának és fiúnak és szent léleknek nevében. Immár járuljatok az Úrnak asztalához, a ti gyenge hiteteknek erősítésére és idvességteknek megpecsétlésére. De mindeneknek előtte vegyünk rövid tanúságot az Űrvacsorája felől is, hogy megérthessük ki szerezte ezt a szentséget, mit szerzett, mi végre szerzette és minémű hasznunk vagyon ezzel a szentséggel való élésünkben." Mindegyik részszel röviden foglalkozik. Az Úrvacsorának