Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 40. §. Az úrvacsora

hasznait pedig a IX. pont alatt egyszerűen felsorolja. Azután ima és a szereztetési igék felolvasása következett.

1 A kiosztás kevés változtatással ugyanaz, mint Bornemiszánál. Az Úrvacsora vétele után ismét térdre borult a lelkész a gyónó személyekkel, hogy hálát adjon. E szép imádság egyszerűségével és közvetlenségével ma is mintául szolgálhat : „Hálákat adunk tenéked, a te véghetetlen irgalmasságodért mindenható Úr Isten, hogy minket szegény bűnösöket meg nem utáltál, hanem drága áron, a te szent fiadnak testén és vérén az örök haláltól megváltottál, és te magadnak választottál, megáldottál és megszenteltél. Mely kegyelniességedből a mi megéhezett, rettegő szívünket ma is éltetted és megelégítetted azon te szent fiadnak testével és vérével, egyesítvén azt a mi testünkkel és vérünkkel, hogy így is bátorítanál és biztatnál minket a te édesatyai jóvoltodban. Kérünk is tégedet kegyelmes atyánk, hogy ez után is tartsd meg a te jó kedvedet mi hozzánk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak szent testének és szent vérének drága étele és itala lehessen mind végig a mi hitünknek erősségére a te jó akaratodban lelkünk biztatására és minden förtelmes gonosz kivánságnak, bujaságnak, kevélységnek, torkosságnak, irigységnek, gyülölségnek és minden utálatosságnak eltávoztatására. Minden atyafiúi szeretetre, irgalmasságra, alázatosságra, tisztaságra és minden szentséges tiszta életre legyen kegyelmes Istenünk a te szent fiadnak testének és vérének eledele, és ezután a mi lelkünknek örömére, édességére, csöndességére és örökké való békességére. Kinek szent testének és szent vérének érdemében szüntelen lelkünkben örvendezvén, tisztelhessünk és dicsérhessünk tégedet most és mind örökkön örökké. Ámen. Mi Atyánk. Áldás. Bár a liturgiái eltérés legelőször az Úrvacsoránál történt. 1 Ezt az imát nem lehet tudni, hogy nem Bornemiszától vette-e át, mert a könyv lapja itt hiányzik, a meglevő pedig a szereztetési ige végével kezdődik. Innen sejthetjük az egyes részek menetét. Sörös B. : A Magyar Liturgia Története. 17