Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 32. §. Az egyházi ének

nyelv dallamos szépsége, a tartalom fenséges egyszerűsége valami vonzó és megkapó erőt kölcsönöz nekik. Legyen itt mutatványul Sztárai éneke : Praedicatio korra isteni diczeret 1 Hálaadásunkban rólad emlékezünk, Kegyelmes Istenünk tégedet tisztelünk Te nagy jóvoltodért el felmagasztalunk, Haszontalan szolgák, mert ezzel tartozunk. Hajtsd le füleidet, értsd meg kérésünket Mi édes Istenünk, ne nézd bűneinket, Tiszta szívvel kérünk, mi könyörgésünket, Vedd hozzád Úr Isten esedezésünket. Gerjezd fel igédnek szerelmét lelkünkben, Szent Lélek Istennek szentségét szívünkben, Adj igaz értelmet bőséggel elménkben Téged szolgálhassunk e földön éltünkben. Tanúságra erőt csak te tőled kérünk, Kire mi most gyűlünk, mindnyájan készültünk, Hogy te istenséged dicsértessék tőlünk, Engedd szent fiadért ezeket mi nekünk. Igazságnak atyja, ki lakol mennyekben, Magad kötelezted szent Ígéretedben, Szent Máté könyvének hatodik részében Tudjuk, hogy megmaradsz örökké ezekben. IIa ki szent országod először keresi, A te beszédedet mindenben becsüli Vagy testit, vagy lelkit tud tőled kívánni Semmiben nem leszen fogyatkozás neki. 1 Szegedi Gergely énekeskönyvében (1569) az úrvacsorai énekek között foglal helyet a fenti czímmel. 133. old.