Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

Bevezetés - 2. §. A liturgikus nyelvekről

Ö ugyanis nemcsak a latin rítust, a mit a morvák között talált, hanem a Konstantinápolyból magával vitt görög rítust is, Vazulnak és aranyszájú Szt. Jánosnak liturgiáját is lefordította szláv nyelvre. Tanítványai, a kiket ennek használata miatt a morvák elűztek, e szlovén-keleti szertartást Bulgáriában és Oroszországban vezették be a régi görög rítus helyébe. Elég ennyi annak illusztrálására, hogy az apostoli szék alkalmas időben, a saját érdekeinek latba vetése után, a kényszerítő körülmények súlya alatt belenyugodott abba. hogy egy népnyelv érvényesülésének semmi sem áll útjában. Ezen az alapon tehát a magyar nyelv is kérhette a maga jogát a tridenti zsinat végzéseinek kihirdetése előtt. Minthogy ennek azonban nem voltak intrikáló salzburgi érsekei, fejedelmi pártfogói, nemzeti apostolai ós nem segített neki egy 879-diki konstantinápolyi egyetemes zsinat, be kellett érnie másodrangú szereppel, egyszerű segédkezéssel. A görög egyházban szintén elismerést talált a népnyelv, de csak a keresztyénség első idejében, a negyedik és ötödik századnak végéig. A görög egyház is magáévá tette a rómainak azt a nézetét, hogy a liturgikus nyelv mindenütt az maradjon. a melyet az illető nép megtérése alkalmával használt az istentisztelet nyelvéül. E szerint a görög egyház liturgiájáról és liturgikus nyelvéről a következő táblázat

1 ád felvilágosítást. I. Örmény szertartás. Tiszta syr. II. Syr szertartás [ Syr maronit. ~ . 11 I Svr-kald. byr kaid ; „ ! oyr-marabar. III. Görög szertartás Tiszta görög. Grörög melchita. Román. „ ,, ! Ruthén. Szláv . I Bolgár. IV. Kopt szertartás { ^S^P*

0™)Aethiopiai vagy I Aethiopiai vagy abessyniai. 1 E táblázatof közli dr. Böhm J. idézett könyve 26. 1.