Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 25.§. Az istentisztelet berendezése

evangélikus egyházban. Az általa úgynevezett német mise a következő lefolyású volt :

2 1. Az introitus, a nap fontosságáról szóló ének, ezt rendesen a gyülekezet, ünnepnapokon azonban a kórus énekelte. Néha bűnvallás előzte meg. 2. Kyrieeleison. 3. Gloria in excelsis — et in terra . . . E kettőt „responsorie antiplionatim" énekelte a pap a kórussal. Az utóbbit néha a gyülekezet éneke: „Allein Gott in der Höh' sei Ehr'" helyettesítette. 4. Collecta. Ezt antifóna vezette be. A végén a gyülekezet a pappal együtt „Ámen"-t mondott. 5. Epistola. Ezt Graduale és Halleluja vagy Tractus, Prosa és Sequentia követte mint kórus-ének, de lehetett gyülekezeti éneket is választani. 6. Evangéliom. Erre az apostoli hitformát énekelték, vagy Luther énekét: „Wir glauben all an Einen Gott". 7. Ima. Ez lehetett énekalakú is. 8. Frédikáczió. 9. Ének. Ezt helyettesíthette egy befejező imádság Miatyánkkal is. Eddig egészen a mise rendjét követte az istentisztelet, a mely itt be is végződött, mert a következő részek már az úrvacsorára szolgáltak átmenetül. A kettő együtt adta a minden vasárnapra és ünnepre szóló liturgiát. Ezért itt az úrvacsora rendjét is érintenünk kell. 10. Gyülekezeti ének, a mely az offertoriuni helyét pótolta. 11. Agendai intés. 12. Gyónás. 13. Absolutio. 14. Consecratio. A szereztetési igék énekszerű olvasása, Sanctus, Miatyánk, „Friede des Herrn" a német „Agnus". 15. Distributio. Ez alatt a kórus énekelt. Az osztás alatt 1 Lavater : „De ritibus et institutis". 42. old. 2 Hörk J. : Liturgika 38-44.