Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 25.§. Az istentisztelet berendezése

a pap így szólt : „Nimm hin und iss, diess ist der Leib Christi, der für dich gegeben ist", — Nimm hin und trink', diess ist das Blut des neuen Testamentes, das für deine Sünde ver­gossen ist. 16. Salutatio és responsorium. 17. Hálaadó collecta, gyülekezeti ima. 18. Aroni áldás. Kálvinnak vasárnapokra adott liturgiája a „nagyszerű egyszerűség remeke". 1 Az evangéliom hirdetése, az abból folyó beszéd képezi központját. Minden a mi ezt megelőzi, erre készít elő és átmenet a köznapi életből az evangéliom világába ; minden, a mi ezután következik, ismét átmenet a kegyelem hirdetéséről a szent életre. Kezdődik a törvény felolvasásával. 1. Tízparancsolat. Felolvasását nem a lelkész, hanem a lektor teljesiti. 2. Bűnvalló imádság. A tízparancsolat után a lelkész szó­székbe lép s imádkozik a gyülekezettel együtt, nyíltan vallást téve a bűnről és a kegyelem szükségéről. 3. Zsoltárok, a melyeket Kálvin tett a gyülekezet énekeivé és dicséretek. 4. Ima megvilágositásért. 5. Textus alapján egyházi beszéd. 6. Könyörgés az Isten országa eljöveteléért. 7. Apostoli hitforma felolvasása. 8. Ének. Ezt később vette föl. 9. Áldás. Külföldön tanult lelkészeink e liturgiákat jól ismerték. Egyik az egyikkel, másik a másikkal rokonszenvezett. így lassanként nálunk mindegyiknek voltak barátai. Kezdetben egészen 1560-ig Luther nyomán indultak el az istentisztelet berendezésében. Ebből az időből maradt emlékünk a Batthyányi­kódex, a melyet nyelvészeink a XVI. század közepéről valónak mondanak és a mely ezidőszerint a legrégibb protestáns énekes­1 Tóth M. : Egyházszertartásban 11. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom