Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 24. §. Az istentiszteletre vonatkozó zsinati intézkedések

ha valami újítandó vagy változtatandó, vagy kijavítandó a szokott tudományban és szertartásokban van : azt törvény szerint, az egész egyház beleegyezésével tegyék, előbb összehíván az egyház zsinatját, azokban az Isten igéjével és atyákkal kegyesen vessék össze és vitassák meg a dolgokat. A kik pedig hiú dicsvágy, önhittség és szájhősködésből nem szűnnek meg valamit rendellenesen kierőszakolni: azokat az egyházi törvényszék és a polgári hatóság által megbüntetendőnek ítéljük. Mert meg vagyon írva, hogy „a ki titeket meg nem hallgat, engem nem hallgat meg; ha a gyülekezetet meg nem hallgatja, legyen előtted olyan, mint a pogány, vagy a publikánus". A gonoszságot pártolják azon főemberek és lelki pásztorok (VI. ez.), kik a hamisságok és hazugságok prófétáiéit meg nem tiltják, hanem megengedik, hogy az Úr szőlejét a vaddisznók dúlják fel. Szükséges, hogy a lelki pásztorok a sakramentomok egyszerű igazságában és azok kiszolgáltatásának az igében kifejezett szertartásában és alakjában megegyezzenek, egy értelemmel és akarattal legyenek, hogy ne legyenek szakadások és versengések. Miként az Úrv vacsorának, úgy a keresztségnek is nyilvános helyen, a prédikáezió után kell történni. A herczegszölősi czikkek (1576) azt rendelik, hogy ha valami nehéz dolog támadna valamiből a keresztyének között, abban semmit a tanító önnönmagától ne cselekedjék, hanem mindjárást az Isten igéjére és a régi keresztyéneknek Isten igéje szerint való kánonira vagy reguláira tekintsen és a szerint tegyen minden dolog felől ítéletet. Továbbá azt kívánjuk, hogy minden prédikátornak könyve legyen, a kiben a megkeresztelt gyermekeknek nevöket és esztendejöket fölírja, a házasságban való sok zűrzavarnak eltávoztatásáért. Azt pedig a könyvet, ha onnan elmenne is, el ne vigye, hanem az utánavalónak hagyja. A csepregi czikkek (1587) az istentiszteletek idejére és berendezésére így határoznak : (XV.) Úrnapokon reggel prédikácziót tartsanak vagy az evangéliomokból vagy a prófétákból. Ebéd után pedig vagy a Pál leveléből kell magyarázatot tartani. vagy a gyermekekkel kell kátét felmondatni. (XVI.) A népesebb gyülekezetben legalább hetenként kétszer kell beszédeket tartani és a kátét magyarázni.