Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 24. §. Az istentiszteletre vonatkozó zsinati intézkedések

A felsőmagyarországi czikkek 1595-ből nagyrészben az előbbi zsinatok rendelkezéseit ismétlik, új mindössze is csak annyi van bennök, hogy a felnőttek megkeresztelése előtt ezek katekhizálását és a keresztyén vallásban való megerősítését követelik meg, a keresztséget is csak délelőtt kívánják kiszolgáltatni, hogy a sakramentom méltósága el ne silányuljon. A borsod-gömör-kishonti czikkek elrendelik, hogy az Úrnak napját, mivel az Isten tiszteletére, t. i. az ige hirdetésére, sakramentomok kiszolgáltatására, könyörgésekre és hálaadásokra van szentelve, mindenki szentül megtartsa és a Krisztus megtestesülését dicsőítő többi ünnepekkel együtt megünnepelje, az apostoli hitvallás sorrendje szerint, jelesen : a Krisztus születésének, körülnietéltetésének, szenvedésének, feltámadásának és a pünkösdnek ünnepeit. A szentek ünnepeit pedig, melyeket sem megváltó urunk nem rendelt, sem az apostoli iratok meg nem hagytak, a pápistákhoz utasítjuk vissza. Es mivel az ünnepnapok isteni tiszteletre vannak szentelve, el kell azokon kerülni a testi és mezei munkák folytatását, melyekkel az élelemre s más az életre megkívántatokat keresik. Hasonlólag meg kell szüntetni a heverést, játékokat, részegeskedést, vendégségeket, kézfogói lakomákat, perlekedéseket, czivódásokat, adóhajtásokat, a többi vétkekkel együtt, melyekkel a szent nap megszentségteleníttetik és az Isten haragja felidéztetik. A Reczés-féle sopronmegyei kánonok 1598-ból már engedékenyebbek az ünnepek dolgában, a mikor (10.) azt mondják, hogy a nevezetes evangéliumos szentek napját megtartjuk propter históriám. Végeztük, — mondja tovább a 11. czikk vége — hogy az ünnepnapokat nagy szentségben, józanságban az atyafiúi szeretetnek gyakorlásában szenteljék meg. Törvényeinkből világosan kitűnik, hogy még a második erdődi zsinatig, 1555-ig, gondosabb ellenőrzés alá néni kerültek az istentisztelet szertartásai. Már az óvári zsinat szükségét látta ugyan ennek, de a superintendens törvények nélkül változtatást senkire sem kényszeríthetett. Az 1555. évi erdődi második zsinat után megkezdődött a tisztogatás munkája, a melynek elvégzésénél a hittani nézetek különbözőségének igen