Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 24. §. Az istentiszteletre vonatkozó zsinati intézkedések

Gonoszságot cselekesznek, a kik a kánonszabta órákat,, mint a cselekvény elvégzése folytán magukban is érdemmel bíró babonás fecsegéseket, az Isten előtt bolondoskodva lemormolják. Hétszer mondani dicséretet az Istennek, azt teszi,, hogy az Istent mindig imádjuk. À szertartásokban vannak oly szabad tények, melyek szabad öntudatból eredtek, de a szent törvények és tekintélyek által nem parancsoltattak, a melyeket a választottak szabadon, tisztességesen, jó rend és épülés végett hitből cselekesznek, csak tisztességesen, épületesen és botrány nélkül történjenek.. Szertartásunk kevés van ; szent énekeinket és a litániákat együtt énekeljük. Ä hetedik napot, a Krisztus születésének, körülmetélkedésének, szenvedésének, a húsvétnak, pünkösdnek ünnepeit megtartjuk, bizonyos okokból* babona nélkül. Az 1566-ban tartott göncei zsinat elrendeli, hogy senki önfejének költeményeit, avagy a Sátántól támasztott új tantételeket ne tanítsa. Igyekezzenek a lelkipásztorok, hogy legyen bibliájuk és semmit se forgassanak úgy kezeikben és ne olvassanak, mint a szentírást. Senki ne tanítson hívás, választás és felavatás nélkül, vakmerően, rút nyereség végett. A lelkészeknek megtiltjuk a világi foglalkozásokba való elmeriilést, s határozzuk, hogy a feslett életűeket le kell tenni. Az, egyház beleegyezése nélkül senki ne merészeljen újítást kísérlem. Azon egyházakban, a melyek a bűnök ellen Isten igéje szerint feddődő és a jó cselekedetekre intő lelkészeknek nem engedelmeskednek, valamint azokban, a melyek az, uralkodó bűnök közt élnek, s lelkipásztoraikat fel sem véve, bérekben megcsalják, kettős tisztességgel nem illetik, az egész egyházi szolgálatot betiltjuk. Az istentiszteletnek és a szertartásoknak határozott és erélyes rendezésére legtöbbet tettek az 1567. évben tartott debreczeni zsinatból származó nagyobb cziklcek. Ezek közül az V. kimondja : Senki se merészeljen a hitágazatokban és. a keresztyén vallás más alaptételeiben, rendtartásokban és sakramentomokban magánlag és öntekintélyével, sokak botrányára és megütközésére, valemely változtatást avagy újítást tenni. Hanem