Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 24. §. Az istentiszteletre vonatkozó zsinati intézkedések

Az egervölgyi vallástétel az oltárokat illetőleg kimondja, hogy ezek az ószövetség áldozó papságához tartoztak és az áldozattal a Krisztus halálát és keresztjét, vagyis megáldoztatását jelentették. Jelképek, árnyak, vágy példázatok voltak és az ároni ruhákkal együtt a Krisztus papságát és eljövetelét jelentették. Tehát a Krisztus elküldetésével úgy megszűnt az ó áldozárság, áldozat és ruházat, minden az ószövetségi papsághoz tartozó szertartásokkal együtt, mint a sötétség elfut a nap jöttével. A böjtre vonatkozólag e hitvallás a belső böjtnek megtartását sürgeti a külsővel szemben. A mise, mint iszonyú bálványozás, elvetendő. A kegyesek templomainak, legyenek bár azok fából vagy kőből építve, mindenütt fényűzés- és babonanélkülieknek kell lenni. Ne legyenek azokban bálványok, botrányos képek és festmények, hamis tantételek, pogány szertartások és az Isten igéjével ellenkező emberi hagyományok. Faragott képek s oltár nélkül legyenek a templomok. A szenteket tiszteljük és becsüljük polgárilag és külsőleg. nem a segélyülhivás, szolgálat vagy imádat tiszteletével. Az Istent lélekben és igazságban, igaz hitben, az Űr igéje szerint a Krisztus Jézusban hívjuk segítségül, s tiszteljük belsőleg és külsőleg az Istentől parancsolt cselekedetekkel. Gonoszságot cselekesznek, a kik a holtakért imádkoznak, áldoznak, mert nincs azok megkegyelmeztetéséhez többé semmi remény, a kik hitetlenségben haltak meg. Ördögi hazugság, hogy a holtak lelkei kóborolnak, pártolást és alamizsnát kérnek. Bizonyos, hogy az ó egyházban a Salamon templomában a hangszerek használata be volt véve. Most Krisztus eljővén, a régi papsággal és áldozattal s a törvényhez tartozó többi ábrázolattal együtt megszűnt, mint az árnyék, a hangszereknek a templomokban való használata. Nincs is az orgonákról emlékezet az újtestamentomban. sem arról, hogy a tisztább •egyház azokat bevette volna, hanem csak a szinészies misében, valamint a szemtelen játékokban kéjelgő pápák hozták azokat be a bohóczok ugrándoztatására. Sörös B. : A Magyar Liturgia Története. 10