Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 23. §. A reformáczió hatása az istentiszteletre

hogy ők készek a kiilszertartásokat megtartani, csakhogy a vallás lényegét a római egyház azokba ne helyezzze. Még sem lehetett el sokáig a javított egyház megváltoztatott liturgia nélkül. Az istentisztelet rendjét maga Luther állapította meg „Deutsche Messe und Ordnung Grottesdienstes" czímű 1526-ban megjelent könyvével. Luther szerint mindent meg kell tenni az Isten igéje érdekében, hogy az felkaroltassék és a lelkek buzdítására, bátorítására és felüdítésére hasson. A hol az ige nem prédikáltatik, jobb volna, ha nem is énekelnének, nem is olvasnának, sőt össze sem jönnének. Ez vezette őt, hogy a vasárnapi misében előforduló episztolával és evangéliummal meg ne elégedjék, hanem az írás olvasását a köznapi vecsernvékre és a mindennapi misére is elrendelje. így osztotta fel lekcziókra Máté és János evangéliumát és az apostolok leveleit. Luther ez olvasások alkalmával mindig egy rövid magyarázatot kivánt, prédikácziót csak szerdán és pénteken. Hogy a szabadság féktelenségbe ne menjen és az ige tisztasága megmaradjon, úgy intézkedett, hogy a prédikátorok német Postillákat használjanak és ezt olvassák, mintsem hogy „kék kacsákról " pré dikálj anak. Kálvin a szertartásokról szólva azt mondja : két dologra kell figyelnünk, hogy sértetlenül és csonkítatlanul megmaradjon Krisztusnak az ő tisztessége és hogy a bűnök bocsánatáról biztosított lelkiismeretnek békessége legyen az Istennél. Ez vezette őt arra, hogy minden emberi hagyománytól megtisztítva, állítsa vissza az Istennek lélekben és igazságban való tiszteletét úgy, a mint azt a Krisztus tanította. Reformátori működését tanítással kezdette. Nem istentiszteletet tartott, csak írást magyarázott. Mikor genfi lelkész lett, a tanácsnál keresztülvitte, hogy a város minden polgára esküt tett le egy hitvallásra, a melynek tárgyunkra vonatkozó pontjai a következőket tartalmazzák : Egyedül a Szentírást kell követni minden vegyítés nélkül. Az Isten lélek ; lélekben kell tehát őt imádni. Szertartásokra, külső szokásokra, képekre semmi szükség. Egyedül Istent kell segítségül hívni. Közbenjárónk csak maga a Krisztus. Érthető nyelven szívből kell imádkozni. Sakramentom csak kettő van. Az emberi hagyományok, búcsújárás, böjt stb. nem