Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 23. §. A reformáczió hatása az istentiszteletre

érnek semmit. Az Úrvacsorája évenként necsak néhányszor, hanem ha leliet, minden vasárnap, vagy legalább minden hónapban egyszer kiszolgáltassék. Kivánta a közönséges istentiszteleten a gyülekezet egyetemes éneklésének életbeléptetését. Zwingli szintén hasonló szellemben tanított. A reformáczió tehát nem elégedett meg a külsőségek félretételével, hanem .magának az istentiszteletnek lényegét érintve, annak áldozati jellegét eltörülte és az Isten lélekben és igazságban való imádását kereste. Hatása az istentiszteletre, különösen a Szentírás hitet építő és erkölcsiséget érlelő erejének feltárásában állott. Híveit ez által nevelte, oktatta. így a bibliai alapra tért vissza és erről irányította minden további működését. Alkotásaiban, úgy látjuk, hogy határozott elvek vezették, melyek aztán a protestáns istentiszteletnek általában jellemzői lettek. Ilyen közös elvek voltak mind a két protestáns egyház liturgiájának megállapításánál : 1. Legyen történelmi alapja, 2. Legyen lélektanilag indokolt. 3. Bírjon hitet építő erővel. 4. Legyen erkölcsi hatása. 5. Legyen szabad. 6. Legyen érthető, tiszta és igaz. 7. Legyen nyilvános és közös. 8. Rendet és összhangot adjon. 9. Legyen ünnepélyes. Ezek közül az első négy inkább a belső tartalmi oldalt, az utolsó négy pedig a külső formai szépséget szabályozza. Köztük a szabadság elve, a mely mindkét oldalra egyaránt hatQtt. Az első elv keresztülvitelénél Luther elfogadta a római egyház által nyújtott históriai emlékeket. Kálvin ellenben az apostoli korra ment vissza és csak a bibliából és az ős keresztyénségből merítette a kultusz elemeit, A második elvnél Luther is, Kálvin is abból indult ki, a mit kéznél talált, Luther a római egyház miseáldozatát tiszti-