Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 17. §. Miszteriumok

Az egyik angyal, (énekel). Mennyből az angyal Istennek fia, Lejött hozzátok A ki született Pásztorok ! Jászolban — Hogy Betlehembe Ö leszen néktek Sietve menvén Üdvözítőtök Lássátok : Valóban ! A pásztorok, (bejönnek s Mária előtt leborulva éneklik). Pásztorok, pásztorok örvendezve Siessünk Jézushoz Betlehembe, Mondjunk mi köszöntőt a kisdednek, Ki hozott váltságot az embernek. Angyalok szózata minket is hív, Értse meg ezt tehát minden hü szív, A kisded Jézuskát mi is áldjuk Miként az angyalok, magasztaljuk ! Mind, (énekelnek). 1. „Dicsőség mennyben az 2. Békeség, békeség földön az istennek ! embernek ! Dicsőség mennyben az Békeség, békeség földön az istennek!" embernek! Az angyali seregek Kit az igaz szeretet Vígan így énekelnek, A kis Jézushoz vezet ! Dicsőség, dicsőség isteneknek ! Békeség, békeség az embernek ! (Mária a bölcsőben fekvő Jézuskát a házban körülhordja, kit a család minden tagja megcsókol s titkon a kis bölcsőbe mindegyik néhány krajczárt csúsztat s azzal eltávoznak.) (Török Károly gyűjt. Székesfehérvár.) 1 1 A gyűjteményben. 6. szám.