Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 17. §. Miszteriumok

veternyei imádságodat : gondolkodjál az özvegy szíz Máriának keserűségéről, mert az ö jegyöse szent József immár meghalt vala Ámen. Dicsértessék úristen es ő szent anyja szíz Mária. A passziókkal közel rokonok a siralmak. Ezeket is a nagyhéten szokták énekelni, rendesen három napon : szerdán vagy csütörtökön, azután pénteken és szombaton. Legtöbbnyire tisztán bibliai szövegűek, a mennyibenaz ótestamentomi Jeremiás könyvéből vétettek. A római egyház lamentácziói kétfélék : 1. egyszerű kollekta stilban a faluk használatára ; 2. művészien dolgozottak a nagyobb személyzettel rendelkező városok számára. A magyar egyházakban a faluk számára készült egyszerű darabok jöttek használatba. Ezeket vagy egyszerűen felolvasták, vagy panaszosan énekelték. Rendesen három vagy négy szakaszra voltak felosztva, a melyeket a zsidó ábéczé betűivel jelöltek meg. Bartálus István az antikváriusoknál talált töredékekre támaszkodva, valószínűnek tartja a nagyobbszabású lamentácziók meghonosodását is, a melyek az olasz városokban, különösen pedig Rómában, megrázó hatásúak voltak. Nálunk az első, egyszerű lamentáezió a XVI. században terjedt el leginkább, a mikor a római egyház és a protestáns egyházak mindegyike is egyformán ápolta. Bibliai alapja volt, tehát egyik sem idegenkedhetett tőle. 17. §. Misztériumok. A középkor vallásos színjátékait nevezik misztériumoknak. a melyek tárgyukat a bibliából, a Krisztus élettörténetének főbb mozzanataiból vették. A templomokban adattak elő mindaddig, a míg a lassanként belopódzott világias és komikus elemek miatt ki nem tiltattak. A keresztyén liturgia már Tertullián idejében (220.) rejtett magában drámai mozzanatokat. A mise is misztérium.