Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 16. §. A passiók és siralmak

tus halála gondolatának használatosságáról, ennek néminemű szépségű tanúságairól, a fegyverekről, melyekkel Krisztust kénzották. Ad egy siketpéntekre való prédikáczió! A Debreczeni kódexben (607—624) található töredék nem annyira a kínszenvedés történetének elmondása, mint inkább eszméitető észrevételeknek hordozója, a melyben a passió történetébe olyan beszövések vannak, melyek a Megváltó áldozatának nagyságát akarják éreztetni. E passiók régi szóhasználata, különösen a Döbrentei kódexben található, templomi olvasásra szánt passióé, azt mutatja, a mit Toldy Ferencz összehasonlítása igazolt is, hogy ezek egy régi, XIV. századbeli bibliai szöveg átdolgozásai. Az 1466-iki tatrosi másolat újtestamentomi részeivel való összehasonlítás tette ezt előtte kétségtelenné. A Toldy Ferencz által kiadott passióban egykori képek vannak, a melyeket, mint az Érsekújvári kódexhez tartozókat, közöl. Közülük hármat érdekességüknél fogva e könyvben is bemutatunk : a Jeruzsálembe menetelt, a templom megtisztítását és a golgothai keresztet. Mutatványul itt a harmadik osztályba sorozott passiót közlöm. A templomi használatra rendeltek a biblia fordításából állanak. Mivel ezek most is könnyen olvashatók bárhol, a hol biblia van és a passió czélját közelebbről a középkor felfogása szerint nem tüntetik föl, azért az e korra jellemző megjegyzéseket tartalmazó harmadik számú szerkezet bemutatását véltem legjobbnak. Tekintve azt, hogy a római egyházban, a hol a pap is sokszor csendben imádkozik, a hívek pedig a legtöbbször kegyes elmélkedéseket és imádságokat olvasnak, mily nagy szerepe van az áhítatot keltő írásoknak, — szinte szükséges is az, hogy ezek közül egyet megtekintsünk. Némileg ezek is a kultuszhoz tartoznak. Azonban az sincs kizárva, hogy a Debreczeni kódex e darabja a nyilvános istentisztelet alkalmával olvastatott. Sőt nagyon is valószínű az, hogy a szöveg közben található felkiáltások és fohászkodások épen azért vannak ott, hogy a hallgatók figyelmét annál inkább odakössék és mintegy pillanatnyi alkalmazások szerepeljenek. Ezek az élőszóval való előadásnál a hatás biztos