Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 14. §. A hórák

magyar szöveget olvastak. Találunk kódexeinkben fordításokat a szent atyák homiliáiból (Teleky-kódex, Festetich-kódex, Bődkor!., Virginia-kód., Lobkovitz-kód., Miskolczi töredék, Ehrenfeldkód., Sándor-kód., Winkler-kód.). Ezek mindegyike e mellékistentiszteletekre nyújt olvasni való anyagot. Bőven adnak kódexeink olvasni valót a szentek életéből, példákból és legendákból is, a melyek úgy a hőrák, valamint a prédikácziók anyagának gazdag tárházai voltak. Nagyszámmal találhatók imák is, melyek az egyes elemeket összekapcsolták. Ha az újabb szerkönyveket nézzük, megtaláljuk bennük a himnuszokat, a melyek a reformáczió előtti korban sem hiányozhattak. Meglétükről és éneklésükről tanúskodik egy latin himnusz magyar fordítása is, a mely egész tartalmát a hórák jelentőségének magyarázásából nyeri. A hórákhoz tartozó emlékeinkből ezt közlöm mutatványul, a mely a protestáns egyházakra nézve is értékes, mert nemcsak azok az énekeskönyveink, a melyek az antifónákat és responsoriákat megtartották, hanem mások is felvették gyűjteményeik közé. Luther pedig minden héten való használatra ajánlotta a wittenbergi egyháznak. A római egyház énekgyűjteményeinek csaknem mindegyikében feltalálható. Ad Matutinas.

1 Atyának bolcsesége, isteni bizonság, Veternének idején Krisztus megfogattaték, Az ő tanejtvánitúl éjjel elhagyattaték, Sidóknak árultaték, adaték és kénzaték. Ad prima m. Napnak első idején Jézus elviteték, Pilatusnak előtte hamissan vádoltat ék. Kezét ott megketezvén nyakon veretteték, Mint megprófétálták volt, arczul hagyapt&ték. 1 A Winkler-kódex latinjában minden versszak fölé oda Íratott az illető óra. A magyarjánál nincsen megjegyzés, mert az mindjárt a latin után jön. Az itteni felírások a latin elöl vétettek.