Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

VII. Fejezet

44 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. létező is, a mennyiben a gondolkodó beszélővé (ó XaXwv) válva, kihelyezi magából s létet ad neki a világban,

1 s mint ilyen, nemcsak szerve a cselekvésnek, hanem maga a cselekvés. „Mert az Isten, a mikor beszél, már cselekszik ... a szó az ö cselekvése."

2 A logos, mint a cselekvéssel azonos, nemcsak egyszerűen megnyilatkozó, hanem egyenesen látható. „Bár az embernek a szava csakis hallható, az Istené valósággal látható. Hogy miért ? Azért, mert a miket az Isten mond, nem beszédek azok, hanem tettek, a melyek inkább a szemeket, mint a füleket foglalkoztatják".

3 Ezért mondja és kell mondania a lógósról, „hogy a tökéletességnek szakadatlan forrása az örök logos".

1 De nemcsak a tökéletességnek, hanem általán minden létnek is alapja a logos. Világhoz való viszonyát tekintve, tehát egyrészt tof

J.eùç = osztó, másrészt §êa[i,ôç == kötő. E IO;J.SÙÇ TÜJV AOJJ-ÎRÀVTCÛV XÔ70Ç „előbb is két részt csinált ; a nehezet a könnyűtől, a durvát a finomtól elkülönítette. Azután ismét mindkettőt elosztotta ; a finomat levegőre és tűzre, a durvát vízre és földre és így elsőbb is az érzéki elemeket egyúttal ennek az érzéki világnak alapjaivá vetette. Aztán ismét más idea szerint választotta el a nehezet és a könnyűt. A könynyüt hidegre és melegre osztotta és a hideget levegőnek a természettől meleget pedig tűznek nevezte. A nehezet pedig ismét elosztotta nedvessé és szárazzá és a szárazat nevezte földnek, a nedveset pedig víznek. Ezek mindenike aztán ismét más osztásban részesült. A föld ugyanis eloszlott szárazfölddé és szigetté, az víz pedig tengerré, folyókká és ivóvízzé ; a levegő a nyár és tél változásává. A tűz pedig nekünk szolgál vagy ártalmas, vagyis ennek ellenkezője, tehát üdvös, a melynek rendeltetése, hogy az egeket összetartsa. A mint az egészet, úgy osztotta fel a részeket is, a mennyiben ezek némelyike élő, mása élettelen. Az élettelennek egy része mindig ugyanaz marad, ha ugyanis valamely szeilvedőleges tulajdonság köteléke fűzi a lét1 oÔ?è 'h VOTjTTj ICÓXlí itspov Tt ioTÍV, íj 0 TOU àp^lTSXTOVOÇ Xoyiajj-cx;. I 9. De mundi opif. 6. §. M. 5 P. 5. 2 I 246. De sacrif. Ab. et Cain. 18. §. P. 140. M. 175. 3 IV 256 De decalogo. 11 § M. 188. P. 750. v ö. II. 302. De migr Abr. 9 §. M 443. P. 395. 1 ^ oLsvvaoç àfsTcùv ö op9-èe X'oyoc. II. 168. De plant. Noe. 20. §. M. 347. P. 231.