Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.
VII. Fejezet
41 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. A logos révén létesített és ugyancsak a logos által kiegyenlített dualismus a görög és zsidó eszmék egyesítésének gyümölcse s mégis sem az egyik, sem a másik rendszerbe nem plántált olyan új eszméket, melyek azok eredetiségét megváltoztatták vagy veszélyeztették volna. A héber theologiai képzetkörbe nem hozott új eszmét azért, mert bárha a zsidó speculatio az Isten szavát csak mint kimondot tszót, p7)[j .a-t. tehát mint logos rcpoœopixôç-t ismerte, a gondolati szónak, a ratiónak, a logos évStaftéTOC-nak képzete is teljesen elö volt készítve nemcsak magának a lógósnak mint gondolatnak a fogalmában, hanem különösen a bölcseségben. A teremtő szót, a debar Jahvét, a hellenizált zsidóság természetesen a lógóssal fejezte ki 1 s ezzel annak közvetítő és közeg jelleme volt biztosítva, a mi azonban még a deismust és Isten szent és tranacendensen absolutum voltát nem szüntette meg. A bölcseség pedig, mint a mi kifejezése volt az Isten mindent jól és helyesen elgondoló és helyesen megvalósító akaratának, elfogadhatóvá tette a logos àvStadéxoç-t, mint a mely az Isten immanentiájának kimondásával a pantheismus népszerű gondolatát szolgálta. A görög philosophia a logos fogalomnak inkább ezt az oldalát ismerte, de, különösen a platonismus körében, a másik sem volt előtte idegenszerű. A logos, mert a világ létrejöttének tulajdonképi alapja, mindkét speculatióban praeexistens s legfölebb a teremtő szó kimondása esik össze a világ keletkezésével. Ezért mondja Philo, hogy a logos az idő előtt létezett, mert idő a világ előtt nem lehetett, hanem csakis vele együtt lehet azt elképzelni. Az idő ugyanis a dolgok változásának mértéke lévén, minthogy a változás csak a teremtéssel együtt állott be, az idő is csak akkor született, mikor az anyag formálódni, tehát változni kezdett. - A logos tehát nem csupán elgondolt világterv, Xof .c5 (j .àç, hanem valóban P. 44. M. 47-48. II. 315. De migratione Abrahami. 18. §. P. 404. M. 452 III. 193. De mut. nomin. 33. §. P. 1073. M. 605. s köv. . . . *«>. TOO ïiavTÔç a?a$"/]ioû TOÓTOD opoo E|ÎJU cpépsxai UPÔ; TOV ex TUJV toewv TtirfévTa, aoYTs v'x<"C1 L. LXX. Gen. 1. Zsolt. 23, 6. és 9. Deut. 8, 3. Bölcs 9, 1, 18, 15. stb. 2 I. 246. De sacrif. Abeli et Caini 18 §. P. 140. M. 175.
