Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.
VII. Fejezet
40 A HELLENIMUS ÉS A PHILONISMUS KOSMOGONIÁJA. „Az Istennek árnyéka pedig az ö logosa, a melynek, mintegy közegnek felhasználásával alkotta a világot. Ez az árnyék pedig mintegy másoknak képe, egyszersmind az előkép is. (àpxétoîrov). A mint ugyanis az Isten maga mintája (7rapáSs'.f|±a) a képnek, a mely most már árnyéknak neveztetik (nxía), úgy a kép másoknak lett mintájává, a mint azt ö maga a törvényadás kezdetén kijelentette, mondván : „Teremte azért Isten embert az Isten képére" (Gen. 1, 26). A mint ö Isten szerint megcsinálta a képet, az embert pedig a kép szerint, használván a mintának erejét". 1 E formájában a logos már mint a világban érvényesülő, rpoœopoiôç-sà vált, 3 a mi lényegileg azonos ugyan az ivo:ai)-SToçsal, de tőle mégis megkülönböztetendö : „Kettős a logos mindenben, az emberi természetben is. A mindenségben annyiban, a mennyiben egyrészt a testetlen mintaeszméknek, a melyekből az eszményi világ előállott, foglalata, másrészt mert összessége a látható világnak, a mely amaz eszményinek mása és lenyomata, a melyből aztán ez az érzéki világ keletkezett. Az emberben kettős annyiban, a mennyiben egyrészt benső (IvStadâTOç), másrészt nyilvánuló (Trpo'foptxöc). Amaz a forrás, ez a folyam, a mely amabból ered". 3 Érdekes megfigyelnünk, mint olvad össze Philo okoskodásában az öröklött zsidó vallásos eszmékkel a görög philosophia képzetköre s első sorban a platonismus dualistikus világnézete. Az Isten ismét elérhetlen magasságba vonult vissza s mint felfoghatatlan monas nem egyesül, nem is viszonyul a világgal soha. Az ideális világban él, illetve az ideális világ benne él, a mely, mint ideák világa, valóban csak gondolati ránk nézve, egyedül való az Istenre nézve. Transcendens az teljesen és merőben s ez a világ nem amannak megvalósulása, hanem csak halvány árnyéka, mása. 4 1 I. 152-153 1. Legis alleg. III. 31. §. M. 106. P. 79. V. ö. III. 264. De somniis I. 41. §. M. 656. P. 600. II. 116. De agriculture Noe. 13. § M 309. P. 195. 2 I. 301—2. Quod deter, pot. insid. soient 34. §. M. 215—216. P. 178. V ö II. 27. De poster. Caini. 30 §. M. 244. stb. 3 IV. 211. De vita Moyses. Ill 13. § P. 672. 51. 154. 4 V. ö. Plato ideatanát, Zeller II. 584. s köv. 664 s köv. Philo I. 9. s köv. De mundi opif. 6. §. P. 5. M. 5. I. 65. Legis alleg. I. 9. §.
