Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.
V. Fejezet
27 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. Ez alapon azonban az Isten láthatatlan, metaphysikai lény, a ki a világtól távoleső transcendentiájában önmagában, önmagának teljesen elegendő. ' Mint tökéletes lény semmivel kölcsönhatásban nem áll, mert a tökéletesség fogalmában benne van az absolut egyszerűség, a kölcsönhatás szükségének hiánya. Ez biztosítja az Isten szentségét is, mert mihelyt valamivel viszonyban vagy épen kölcsönhatásban állana, annak reá való hatását el nem kerülhetné, a mi pedig okvetlen változást idézne elő lényegében. így pedig nem volna sem tökéletes, sem szabad, sem szent. „Egyedül és önmagán egy van csak : az Isten, az Istenhez pedig semmi sem hasonló. Abból pedig, hogy az Isten egyedül való, az következik, hogy sem kezdettől semmi nem volt vele együtt, sem a világ léte előtt semmi nem állott vele viszonyban. Mert egyáltalán semmire sincs szüksége. Ebből az következik, hogy az Isten egyedüli és egy ([Jiôvoç ÊOÏI y.a), ev), nem összetett, hanem egyszerű valóság (oö aofxp'-jia, zàa'.ç ánÁrj . . . àptifijç äXX(p). Mert a mivel az Isten egyesülne vagy jobb, vagy rosszabb, vagy olyan volna, mint az Isten, rosszabbal pedig nem állhat viszonyban. IIa igen, önmaga is megromlanék, akkor pedig halandó is volna, a mit pedig gondolni sem lehet (ó;rsp oo 8î déjAic: voYjaat)." 2 Az Isten tehát önmagában és önmagától levő s épen ez az alapja tökéletességének (àïSiotTjç). Az Isten absolut tökéletességének képzetéből foly, hogy ha nincs semmivel viszonyban, az Isten teljesen szabad, semmit sem igényel, semmit sem nélkülöz, mert önmagában mindent feltalál s igy igazán csak ő élvezi a boldogság teljességét. „Igazában egyedül csak az Isten ünnepel (éoprâÇsi), mert egyedül ö örvend, egyedül ő vigad és egyedül ő élvez semmiféle küzdelem által meg nem zavart békeséget. Se bánata, se félelme, rosszban sincsen semmi része, lankadatlan, fájdalmat nem ismer, el nem törődik, korlátlan gyönyörűségekkel teljes, legtökéletesebb valóság." 3 De a tökéletesség képzete nemcsak a mással való érint1 aopato; tc fàp éotlv, aüTÓ? itávra ópüiv xai a8f]Xov s'x et oüatav, ráz tüiv uXku>v v.ataXctfj.ßav(uv. I. 23. De mundi opif. 23. §. M. 16. P. 15. 2 I. 92. Leg. alleg. II. 1. §. M. 66, 67. P. 1( 87. 3 I. 219. De Cherub. 25. §. M. 154. P. 122.
