Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 189 pásztor. Ez kezdetben kiváló állhatatosságot mutatott s ezért halálra Ítéltetvén elvitetett Kapuvárra, hol fogságra vettetett. Innen 1675. Május havában el- hurczoltatott, hogy a nápolyi gályákra eladattassék; de a velenczeiek ellentállván, csak Bukkáriig vitettek a rabpredikátorok s itt bebörtönöztettek, s rettenetes módon kinoztattak. nyakuknál fogva összelánczol- tattak. enni napokig nem kaptak. E sok szenvedés és kin közt megtört Szalai János, tized magával, az evangyéliomi hitet megtagadván, áttért a római egyház kebelébe 1675. Deczember 27-én. így minden szenvedése hiában 'való lett, hittagadásával önmaga tépte le fejéről a vértanúi koszorút. Nem volt mind halálig hü.

569. Szálkái János, református lelkipásztor. Jelen volt a megidézésen.

570. Szalóczi Mihály, zubogyi református lelkipásztor, Gömör vármegyében a szentpéteri esperes- ségben. Szentpéteri lelkész korában adott ki„ ily czimü könyvet: »Az Isten ember Jézus Krisztusnak személye felől igazán értő tanítóknak vallástételek«, mely megjelent 1660-ban. Sárospatakon. Még 1665-ben is sajószentpéteri lelkész volt és a Hont, Gömör és Borsod vármegyékből álló szentpéteri egyházmegye esperese. Mint zubogyi lelkész, megidéztetett 1674-ben a pozsonyi vértörvényszék elé, az idézvényt megkapta február 18-án: ennek folytán megjelent Pozsonyban a vértörvényszék előtt Márczius 5-dik napjára. ápril 4-én pedig, mint lázadó, fejének s minden javainak elvesztésére Ítéltetett. Azután tömlöczbe vettetett, elébb Pozsonyban, hol hét hétig sanyargott fogságban, ekkor Leopold várba hurczoltatva, ott 10 hónapig sinlődött kegyetlen fogságban: Olaszországban pedig, noha a hosszas ut fáradalmai miatt is igen sokat szenvedett, 8 napig tartatott bőr-