Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

190 timber, inig nem végre a nápolyi gályákra eladatott,

1675. május 8-án. 50 darab aranyon, hol sok veréssel, éhséggel, szomjúsággal, szokatlan nehéz munkákkal 10 hónapig kinoztatott, szakálla, haja s bajusza levágatván, meggyaláztatott. Elvégre sok'sanyaruságok után a dicső emlékezetű holland tengernagy Ruyter Adorján Mihály által 1676. február 11-én a pályarabságból megszabadittatott s szabaddá lett társaival együtt elment Helvécziába. Zürichbe s ott Lavater János bölcsészettanár hajlékában szállásolt csaknem másfél évig, ki igen nagy szívességgel fogadta s kinek felszólítására emlékjegyzetet készített

1676. Julius 13-án, jéligékül tűzvén elébe Jel. 3, 21 versét. Midőn Zürichbe megérkezett: az akkor ott hittudományi vitaértekezést tartott Gyöngyössi István magyar akadémikus tiszteletére üdvözlő verseket irt. A következő 1676 év Október 10-dik napján pedig a biltensei reformált egyház lelkészének, Kaegius Jánosnak irt emléksorokat. Jelsza va volt: »Reménység az én kútfőm.« 1677. Október 20-án hagyta el Zűri ehet és sok törődés, fáradság után visszatért a hazába.

571. S z a 1 o n t a i J á n o s, református lelkipásztor. Jelen volt a megidézésen.

572. S z á n t h ó J u g i M i k ló s, alsó-őrsi református lelkipásztor.

573. Szathmári István, tapolczafői református lelkipásztor Veszprém vármegyéből. Ez kezdetben igen állhatatosan viselte magát, miért is, mint halálra ítélt rab, Eberhárdra. vitetett s ott fogságra vettetett, melyből úgy szabadult ki, hogy hitvallását megtagadván, áttért a római egyházba, letevén az új katholikusok hitformáját. Kiszabadulása után azonban tettét megbánva, elébbi hitvallásához tért vissza és lelkészi hivatalát haláláig folytatta.